Tizenegyedik rész

Jajj nagyon régen írtam, remélem nem haragszotok...viszont most itt az új rész, amiben Riker rajongók előnyben, hiszen most az ő történetbeli életéből tudhatunk meg dolgokat:)
Viszont nem kaptam egy írós munkát sem, úgyhogy ezt inkább majd később elindítom újra..A másik blogomhoz és ehhez is pedig kérek szépen sok sok véleményezést légyszi!
Jó olvasást ehhez a részhez!!:)

(Lorina szemszögéből)

Értetlenül néztem Riker után, majd Catrin felé fordultam. A lány szeme könnyes lett, szemében a csillagok tükröződtek.

-Catrin, hogy kerülsz ide?-kérdezte felállva Ross és odajött hozzánk.
-Erre jártam, gondoltam benézek.-mosolyodott el szomorúan és rám nézett.-Te hogy kerülsz ide?
-Mindent megtudsz majd, viszont most mondja el valaki, hogy Riker miért ijedt meg tőled és mi úgy egyáltalán ez az egész..-hadartam le. A mellettem álló lány csak sóhajtott egyet, megragadta a karom és behúzott a házba. Hallottam ahogy Ross utánunk rohan.
-Catrin mondj már valamit..-kiabáltam rá.
-Mindjárt megtudsz mindent.-mondta és felrángatott a lépcsőn. Végül megálltunk Riker ajtaja előtt és Catrin mintha kissé megijedt volna. Ross viszont egyből kapcsolt és benyitott a szobába.
-Riker ne legyél olyan mint egy ötéves.-szólt rá bátyára, aki az ágyában feküdt.
-Mitől lennék olyan mint egy ötéves?-nézett fel a fiú és mikor meglátta a lányt egyből felpattant és kifelé igyekezett volna, ha Ross nem kapja el a csuklóját.-Beszélnetek kell.
Riker erre visszaült az ágyra és felnézett Catrinre.-Miért jöttél?
-Szeretnék veled tisztázni pár dolgot.
-Szerintem nincs miről beszélnünk.
Az arcomon kezdett látszani, hogy fogalmam sincs arról, hogy miről folyik a szó és ezt Riker is észrevette.
-Lorina nem tudom, hogy mennyit tudsz ebből az egészből, de hidd el, hogy szépen lassan számodra is ki fog derülni minden.-suttogott titokzatosan és visszafordult Cat felé.-Szóval?
-Riker én szeretlek. Még mindig szeretlek!-vallotta be Catrin mire én teljesen ledöbbentem. Mi az, hogy még mindig? És akkor fellángolt bennem egy emlékkép. Két éve, mikor ide utaztam Amerikába a cserediák program miatt és Catnél laktam, egyik nap a lány a szokásosnál is többet titkolózott. Mikor rákérdeztem, hogy milyen srác van a dologban, csak annyit mondott: Egy szöszi.


(Ross szemszögéből)

Lorin szépen lassan látszani kezdtek a megértés apró jelei. Látszólag végiggondolt mindent.
-Ti jártatok?
-Egészen addig, amíg ki nem derültek egyes dolgok Catrinről.
-Milyen dolgok?
-Hát nem jók.
-Például?
-Például, hogy azért volt velem, hogy hírnevet szerezzen magának. És amint ez lehanyatlott, valamint kiderült, hogy van egy gyereke is, inkább visszajött ide egy új esélyért.-mondta bátyám.
-Na jó várjunk. Neked van egy gyereked?-kérdezte Lorina ledöbbenve Cat-től.
-Hát. Igen...Egy éves múlt.-jelent meg egy halvány mosoly az arcán.-És ezért jöttem egyébként. Riker, Raul a te fiad...-nyögte ki, mire a szobában mindenkinek teljesen elkerekedett a szeme. A bátyám is kezdett megenyhülni, mi több, megjelent egy apró mosoly az arcán.
-Az én fiam?-kérdezte Riker felnézve a lányra.
-Igen. És...nagyon szeretlek, komolyan. Nem csak a hírneved miatt..akkor, elragadott, hogy híres lehetek, de megtanultam, hogy semmi értelme, ha közben nem vagyok boldog. Ezért szeretnélek visszakapni.

(Lorina szemszögéből)

Elgondolkodtam Catrin szavain. Nagyon reméltem, hogy velem nem fog ekkora tévedés történni. Nem akarom Ross-t csak a hírneve miatt szeretni. De úgy néz ki erre figyelnem is kell, mielőtt bekövetkezik.
Miközben gondolkodtam Riker felállt Cat-tal szemben.
-Ígéred?-kérdezte.
-Ígérem.-suttogta a lány és hagyta, hogy a fiú átölelje. Én halványan elmosolyodtam, hogy az egyik legjobb barátnőm és az újdonsült egyik legjobb barátom, talán újra egymásra talált és Ross felé fordultam.
-Mennyi időt jósolsz nekik?
-Hát ha már ezek után is szeretik egymást, akkor nagyon sokat.-nyitotta ki előttem az ajtót és otthagytuk az ölelkező párt kettesben, hadd beszéljék meg a problémáikat.
Ross-al kézenfogva sétáltunk le a lépcsőn, ahol már az udvarról pakolták befelé a dolgokat.
-Na?-kérdezte Rydel.-Mi van velük?
-Hát ezt majd elmesélik ők.-mosolygott a mellettem álló fiú.-Lehet, hogy te annyira nem fogsz örülni neki, de egy részének biztos...-nevette el magát, majd mikor Rydelt otthagytuk kétségek között, a fiú a fülembe suttogta:-Nem igazán értik meg egymást Catrinnel, ezért a nővérem nem bírja annyira.
Erre én a szemöldököm felvonva bólintottam és előre sajnáltam Rydelt és Cat-et is a hírek miatt.
Eközben beálltam Stormie-hoz mosogatni, Ross pedig kiment a kertbe, hogy a fiúknak segítsen. Mosolyogva néztem ki az ablakon és elnevettem magam az ökörködésükön. Hatalmas ásításomra Stormie persze felfigyelt.
-Jesszus, örülök, hogy kint maradtam.-mosolygott.-Rengeteg dolog történt ma nem de? Új munka, veszekedés, majd kibékülés, világító lampionok, hangulatos este, Catrin megjelenése és még nekem bizonyára sok sok új hír..-nevette el magát, mintha tudná, hogy mennyi új dolgot kell majd feldolgoznia.-Holnap is dolgozol?-kérdezte.
-Igen, be kell tanítanom egy táncot az R5 egyik számára..még ki sem találtam semmit, úgyhogy megyek és megpróbálom megálmodni..-ásítottam újra, majd elköszönve Stormie-tól egy kis öleléssel, kimentem az udvarra a fiúknak is jó éjszakát kívánni.

(Ross szemszögéből)

Rettenetesen fáradt voltam az egész nap után. Volt ebben minden, komolyan, de ezt szerintem a többiek is átérezték. Amikor Lorina kijött az udvarra, mindenkitől elköszönt és megvárt az ajtóban. Együtt mentünk fel a szobájába, ahol egész egyszerűen bedőlt az ágyba és pedig úgy voltam vele, egy pár vagyunk és aludhatunk együtt, ezért befeküdtem mellé és mindkettőnket rögtön elnyomott az álom.

Még sajnos nem új rész...

Srácok, nagyon sajnálom, hogy ennyit kések az új résszel, igyekszem minél előbb hozni, csak nagyon nincs időm, meg ihletem sem...nagyon remélem, hogy senki sem haragszik és továbbra is olvasni fogtok. Kérlek benneteket legyetek türelmesek, mert nem akarok összecsapott fejezeteket hozni, ezért tart ennyi ideig...Köszönök mindent és már nem kell sokat várni, hamarosan lesz új rész remélhetőleg!!!

Puszi <3

Tizedik rész

El sem hiszem, hogy már a tizedik résznél vagyunk:oo Nagyon köszönöm mindenkinek, hogy eddig olvastatok, őrizzétek meg ezt a szokásotokat a továbbiakban is:D amúgy viccet félretéve tényleg nagyon sokat jelentetek és jelentenek nekem a hozzászólásaitok, bíztatásaitok. Kérlek titeket továbbra is véleményezzétek az írományokat, olvasgassátok a másik blogomat is éééééés kérlek benneteket, hogy az írós versenyes pályamunkákat minél előbb küldjétek. Köszi mindent, jó olvasást! <3

(Ross szemszögéből)

Fogalmam sincs mióta ülhettem ott a hideg kövön, de különösebben nem is érdekelt. Szerintem észre sem vették, hogy nem vagyok bent. Egy gyerekkel több vagy kevesebb. Végül is mindegy. Fejemet hátradöntve gondolkodtam. Néha elmosolyodtam ahogy felvillantak előttem az elmúlt pár nap emlékei, néha sírni lett volna kedvem a jelenlegi helyzeten. Miközben folyamatosan agyaltam, a családom többi tagja már elkezdte kipakolni a grillezéshez szükséges dolgokat a ház előtti kert részre. Semmi kedvem nem volt sem felkelni sem kommunikálni ezért inkább maradtam a helyemen és tovább gondolkoztam.

(Lorina szemszögéből)

Az ágyamon ültem fejemet hátradöntve és ölemben Marcipánnal folyamatosan gondolkodtam. A síráson túl voltam, most csak üres tekintettel bámultam a semmibe. A fejem lüktettet, a szemem vörös volt és a kinyúlt pulóvert viseltem amit még Rosstól kaptam kölcsön első nap. És megint elfogott volna a sírás, ha nem ordítanak fel nekem a földszintről:

-Lorinaaaa gyere kezdjük a grillezést!

Nyögdécselve tápászkodtam föl és kaptam a kezembe a nyávogó macskát. Az ajtóból még egyszer hátranéztem és megláttam egy pokrócot. Kis gondolkodás után végül felkaptam azt is és lementem a lépcsőn.
-Jézusom Lori mi van veled, úgy nézel ki mint aki órákat bőgött.-lepődött meg kinézetemen Riker, aki egyedül tartózkodott a földszinten és a salátát készítette elő.
-Nagyon jó meglátásaid vannak.-válaszoltam motyogva.
-Mi baj?
-Ross...
-Ja a képes incidens?-húzta el a száját.
-Aha.-mondtam, mire közelebb jött és megölelt.
-Sok sikert a kibéküléshez.-suttogta és eltolt magától.
Szomorú mosolyra húztam a számat, majd Riker után mentem. Már mindenki a kertben tartózkodott. Elöl már zajlott a sütögetés, a srácok a grillsütő mellett álldogáltak. Csak egy valakit nem láttam. Rosst.
Próbáltam feltűnésmentesen a hátsókertbe lopózni és asszem sikerült is, mivel senki nem vett észre. És még mindig ugyanott ült.

(Ross szemszögéből)

Ijedten kaptam fel a fejem mikor meghallottam, hogy valaki rátapos egy gallyra nem messze tőlem. Kicsit meglepődtem mikor megláttam ki az. Lorina volt és felém tartott.
-Ezzel takard be magad.-hajított felém egy (nem mellesleg pink) pokrócot, majd lerakta mellém a macskáját és visszament előre.
Halványan elmosolyodtam de aztán újra visszatértem komolyságomra és elkezdtem simogatni Marcipánt. Kis idő múlva mikor már mindenem zsibbadt és ki is találtam nagyjából, hogy mit fogok csinálni, felálltam és én is előrementem.
-Jéé Ross is előkerült!-ordította el magát Ratliff játszott csodálkozással, mikor beléptem a családom látóterébe. Lorina ijedten kapta fel a fejét és valamit motyogva anyának, akinek amúgy éppen segített, berohant a lakásba. Én meg utána.
-Lorina légyszíves...-kiabáltam utána és amint beértem elkaptam a csuklóját.
-Mi van?-kérdezte suttogva leszegett fejjel.
-Meg tudsz nekem bocsátani a viselkedésemért?
-Miért akarnék egyáltalán?
-Meggondolatlan voltam. Csak tudod...vannak dolgok amiktől féltelek. És ennek a következménye pont olyan. De nem tagadlak le. Soha.-vallottam be, mire felemelte a fejét és rám nézett.
-Nem tudom mit gondoljak most erről az egészről. Köszönöm, hogy féltesz de erősebb vagyok mint ahogy azt gondolod. És sajnálom amiket mondtam.-temette tenyerébe az arcát.
-Nem akartam, hogy miattam sírj.-fogtam meg a kezét és magamhoz húztam.
-Tök mindegy.-fordított el a fejét és megtörölte kisírt szemét.
-Sajnálom.
-Én is.
-Neked nem kell.-hajoltam közelebb suttogva és megcsókoltam. Hosszas csók volt és szenvedélyes. Mintha évekig lettünk volna rosszban, pedig csak egy óra volt.
-Kimegyek oké? Anyukád már biztos hiányol.-suttogta és elindult ki az udvarra.

(Lorina szemszögéből)

Remélem jól tettem, hogy hittem neki. Szerencséje, hogy ennyire beleestem és még a fejem is kitisztult, másképp nem bocsátottam volna meg neki. Jó azért egyértelmű, hogy az én hibámból is lett ez az egész veszekedés.
A csókunk után, amit már annyira vártam, kimentem vissza az udvarra és beálltam Stormie mellé a hagymát vagdalni.
-Na mi van kisasszony?-szólított meg Riker és beállt mellém.
-Asszem minden rendben.-mosolyogtam rá.
-Ennek örülök. Nagyon kellett szerintem mindkettőtöknek a másik, úgyhogy vigyázzatok is egymásra!-kacsintott és titokzatosan mosolyogva odébbállt.
Csak megvontam a vállam hangos gondolkodásán, majd meghallottam, ahogy valaki elkiabálta magát volna magát.
-Ezt nézzétek milyen szép!
Odafordultam és gyönyörű látvány tárult elém.

-Úr isten!-kiáltott fel boldogan Rydel, aki éppen a kapuban álldogált George-al az oldalán. Ők is odarohantak a társaságunkhoz, amibe már Rosson kívül mindenki beletartozott. Ámuldozva néztük a felszálló lampionokat, amik bizonyára a tengerpartról jöhettek. Egyszer csak valaki átkarolt hátulról és belepuszilt a hajamba.
-Szia.-fordítottam hátra a fejemet mosolyogva.
-Szia.-suttogta és megcsókolt.
Még sokáig ott álltunk és néztük a világító lámpásokat. Ross a csókunk után újra átkarolt hátulról én pedig nekidöntöttem a fejem a mellkasának. Körbenéztem, hogy lássam mit csinálnak a többiek. Riker csak mosolyogva bámult felfelé karba tett kézzel, mintha gondolt volna valakire. Ratliff és Rocky nevetve beszélgettek valamiről, miközben az ég megvilágította boldog arcukat. Ryland fényképezett, Stormie és Mark pedig összeölelkezve álldogáltak. Rydel pedig...Rydel megcsókolta George-ot, mire mindegyikünk hatalmas üdvrivalgásban és tapsviharban tört ki. Ők nevetve szétrebbentek, majd persze újra átölelték egymást. A filmbeillő, gyönyörű pillanatot Ryland kiáltása törte meg, aki megunta a fotózgatást:
-Együnk már!-és odarohant a grillsütőhöz, ami mellett az asztalon már hívogatóan álltak a vacsorához szükséges dolgok. Először mindenki azt hitte viccel, de nem. Ryland ilyenben azt hiszem nem viccel. Röhögve mentünk utána és ültünk le az asztalhoz. Hirtelen valaki csöngetett és mindenki odakapta a fejét.
-Catrin?-kerekedett el a szemem és odarohantam, hogy átöleljem. Felismertem a lányban az egykori amerikai levelezőtársam és cserediákot. Riker felnyögött és ijedten felpattanva a székről besietett a házba.

Kilencedik rész

Sziasztook!:)
Hát jó sokáig tartott, de itt a következő rész. Remélem tetszeni fog! Komizzatok sokaat, jelizzetek a játékra és a másik blogot is olvassátok. Puszi mindenkinek:)
Jó olvasást! <3

(Lorina szemszögéből)

Megbeszéltük a lányokkal a holnapot és amint ők eltávoztak vissza az öltözőjükbe, mi is elindultunk kifelé. Rydellel és Lisával az egész napot megvitattuk amíg elértünk a zsűriszobához, aholis én felkapva a dolgaimat elindultam hazafelé, minden ismerőstől elköszönve, amikor Rydel utánamszólt:
-Figyu Lori én nem megyek veled haza, mert izé...-mondta zavartan elvörösödve.
-George van a dologban?-mosolyogtam és próbáltam nem nevetni.
-Igen, úristen meghívott egy italra...-kezdte hadarva és állati boldogan.
-Na jössz?-szólt közbe George, majd mindketten elköszönve elindultak. Nagyon drukkolok nekik már most.
Én a gondolataimba merülve léptem ki az épületből, ahol már állt három lány, köztük Kimberly is. Odamentem és megszólítottam őket:
-Sziasztok! Nagyon gratulálok!-mosolyogtam rájuk.
-Köszi, hogy beválogattatok!-szólt azt hiszem Kitty és elmosolyodott. Majd ugyanígy tett a maradék kettő, Kimen kívül Bella talán.
-Ti voltatok az én kedvenceim hárman, szóval alap, hogy beválogattalak titeket.-mondtam, majd elpillantottam a hátuk mögött és megláttam a szőkeséget, aki épp átgyalogolt a gyalogátkelőn. Mikor ő is észrevett engem, mosolyogva felgyorsította a lépteit. A lányok is lassacskán észrevették, hogy valamit nagyon bámulok, így hátrapillantottak és láttam ahogy Kitty és Kimberly összenéznek, majd elvigyorodnak.
-Hallooood te tudod kivel szemezgettél az előbb?-kérdezte szinte sikítva Kitty.
-Persze hogy tudom.-mosolyogtam rá és magamhoz intettem a közeledő Rosst.
-Sziasztok!-köszöntött minket, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Kitty és az épületből éppen kilépő pár lány vágyakozva néztek minket, majd a többiek asszem erőt véve magukon továbbsétáltak, Kitty viszont nem bírta.
-Ti jártok?-kérdezte.
-Valami olyasmi.-adtam meg a választ nevetve.
-Király.-vigyorgott.-Ross kaphatok egy autógrammot?
-Figyelj szerintem mostantól, ha már Lorina és gondolom Rydel is ismer, elég sokat fogunk találkozni.-nevetett a szólított és átkarolta a vállam.-Na mi megyünk csajok, további jó napot!
És elindultunk. Kiderült, hogy Ross már autóval jött, úgyhogy abba pattantunk be és mentünk haza. A házba beérve köszöntöttük az otthonlévőket és a konyhába mentünk. Ross beállt apja mellé a húst előkészíteni, amit kint akartunk megsütni én pedig mosolyogva néztem, ahogy szakácskodnak. Ekkor megcsörrent a zsebemben a telefon és elővettem. A képernyőn a 15 éves húgom képe és neve villant fel.

-Hello hugi.-vettem fel a telefont.
-Te megvesztél?-ordított bele a telefonba.
-Dalma te miről beszélsz?-értetlenkedtem.
-Három napja vagy Los Angelesben. Egyetlenegy e-mailt írtál, akkor is azt, hogy megérkeztél, és több mint három órával a leszállás után. Semmit nem tudtunk rólad. Erre ma nézem az R5-os rajongói oldalt és mit látok? Hogy te sétálgatsz Ross Lynch-el kézenfogva. Mi ez az egész?-kérdezte dühösen, de hallottam egy kis kiváncsiságot is a hangjában.
-Majd valamikor elmesélem az egészet oké? Viszont most..Ugye csak egy kép van fent és azon sem látszik az arcunk?-kérdeztem aggodalmasan a szám szélét rágdosva.
-Veletek van tele az egész internet.-vallotta be, mire totálisan lesápadtam. Nem akartam ezt és szerintem Ross sem.
-Figyelj, majd valamikor visszahívlak, most éjszaka van.-hazudtam össze-vissza neki.
-Lorina tudom, hogy mennyi az időeltolódás ne nézz már hülyének.-oltott le unottan, de nem volt kedvem a megsértődéshez.
-Szia és csók a családnak.-tettem le a telefont. Riker, Rocky és Ratliff trappolt le a lépcsőn. Mikor meglátták az ábrázatomat, azt hiszem kicsit megijedtek.
-Neked meg mi bajod van?-kérdezte ijedten Ellington és odajött hozzám a többiekkel együtt. Elmondtam nekik nagyjából azt, hogy a sajtó miatt vagyok kiakadva, mert ezután tuti rajtunk fog lógni és nem hagynak minket békén és egyből rádöbbentek a dolog súlyára.
-Ross nagyon érzékeny az ilyesmire. Volt már kapcsolata aminek emiatt lett vége, szóval próbáld neki óvatosan beadni az infót..-gondolkodott Rocky hangosan, mire még jobban lesápadtam.
-Előbb mindenképp vedd ki a kezéből a konyhakést.-adott tanácsot Ratliff, mikor elindultam a konyha felé.
Én csak felvont szemöldökkel hátranéztem rá és bementem Ross-hoz.
-Figyu kijössz egy kicsit?-kérdeztem erőltetetten mosolyogva tőle.
-Mi van?-kérdezte és láttam ahogy kiül az arcára az aggodalom. Ekkor Ryland befutott a konyhába a telefonjával a kezébe és fején látszott, hogy eléggé fél megmutatni ami a képernyőn látható.-Mi folyik itt?-kérdezte Ross idegesen és kikapta testvére kezéből a készüléket.-Annyira tudtam.-hajtotta le a fejét és mindenkit arréblökve kisétált a szobából. Felvettem az asztalra lehajított mobilt és megnéztem. Mi ketten, csókolózva voltunk rajta láthatók. Fantasztikus.
-Ross! Ross álljál már meg!-kiabáltam utána feszülten. Nem kaptam választ ezért én is elindultam az udvarra ahova ő. Hátramentem a hátsókertbe és megláttam. Idegességében felrugott egy-két, a földön hagyott dobozt és nekidőlt a ház falának.

(Ross szemszögéből)

Ideges voltam. Egyszer már ment tönkre kapcsolatom egy ilyen fénykép miatt. Az a lány, történetesen egy Abigail Joseph nevezetű szőke szépség, azt hitte bírni fogja, hogy nincs magánélete. Tévedett. Tönkrement egy internetes hírtől az élete, engem pedig elküldött. Nem volt nekem olyan fontos, mint most Lori, de mégis úgy éreztem, miattam lesz totál depressziós. Nem akartam ezt Lorinának. Nagyon nem.
-Miért jöttél utánam?-kérdeztem motyogva.
-Mert aggódtam érted.
-Semmi értelme. Inkább érted kell aggódnunk.-pillantottam fel ő pedig mellém állt.
-Miért kéne?-dőlt hátra.
-Lorina, híres vagyok. Nagyon jó meg minden, de az összes lépésemet figyelik. Ezzel a képpel megtudták, hogy mi van. És téged is így fognak kezelni mint engem. Én meg ettől féltem.-vallottam be.-És most két dolgot tehetünk. Vagy letagadom és eljátsszuk, hogy nem bírjuk már egymást. Vagy felvállaljuk és tűrjük, hogy a magánéletünkben turkálnak.
-Te képes lennél engem letagadni?-kérdezte elképedve és szemében csalódottság tükröződött.
-Nem tudnálak. Pont ez a baj. Így viszont nem marad magánéleted. Én már megszoktam. De félek, hogy nem fogod bírni.
-Ross miért csinálod ezt? -akadt ki.-Azt hiszed ilyen gyenge vagyok, hogy ennyit ne bírnék?
-Értsd már meg, hogy féltelek.-kiabáltam.
-Hidd már el, hogy nincs értelme. Én vállalom a kockázatot. De ha te egy libának akarsz beállítani, aki csak úgy lesmárol, de nem szeret és ezzel megalázni, akkor hajrá, de rám ne számíts.-kiabálta, majd elviharzott.
Lassan lecsúsztam, végig a falon és leültem a tövébe. Még percekig csengtek a fülemben Lorina szavai. Fogalma sincs milyen így az élet. Nem tudja, hogy mennyi mindent kell eltitkolni, különben minden tönkremegy. Nem tudja megérteni. Nem tudtam eldönteni mit csináljak. Ha letagadom, akkor megalázom. Ha nem, akkor tönkreteszem. Mi legyen?
Arcomat a tenyerembe temettem, gondolataimtól sajgó fejemet ráhajtottam felhúzott térdemre. Már sötétedett, de nem akartam bemenni. Csak egyedül lenni. Semmi mást.

(Lorina szemszögéből)

Nem hiszem el. Ennyire nem bízik bennem? Azt hiszi, hogy most ezért összeroppanok? Akkor nagyon nem ismer. Tudom, hogy értékelnem kéne, amiért aggódik értem, egyértelmű, hogy szeret...de nem akarom, hogy féltsen. Fel akarom vállalni, hogy szerelmes vagyok belé.
Gondolataimmal összekavarodva csaptam be a bejárati ajtót magam mögött. Stormie kicsit megijedt azt hiszem, a fura kirohanásomtól de nem érdekelt úgy igazán. Felmentem a szobámba, magamra zártam az ajtót és könnyes szemmel bedőltem az ágyamba.

Olvassátok végig és jelizzetek sokan!:)

Nagyon nagyon sajnálom, hogy ilyen sokat kell várni az új részre. Higgyétek el nagyon igyekszem de se időm, se ihletem nincs olyan sok, hogy össze tudjak hozni egy rendes részt...Előreláthatólag a hétvégén már tudom hozni, addig is izguljatok, hogy mik fognak történni valamiiint rendezek egy kis játékot, semmi komoly vagy ilyesmi csak játék. Kéne írni egy ilyen *KE* sztori szerű egyrészes fanfictiont az R5-ról és elküldeni nekem a petrakuti@gmail.com címre. A legjobb hármat kiteszem az oldalra is és kapnak szerkesztett képet névreszólóan egy sztárról akiről akarják valamint még egy kis meglepit! Egy ember írhat többet is, de maximum hármat és lehetőleg egy levélbe küldje el mindenki az összeset. Ide kommentben írjátok meg ki jelentkezne, mert azokat felírom és onnantól kezdve jöhetnek a munkák. A határidő jövöhét vasárnap, azaz Március 16-a. Ha nem jelentkeztek legalább négyen akkor elhalasztom a versenyt  és megrendezem később. Remélem sokatoknak lesz kedve hozzá, én is nagyon várom az írományaitokat! 

Ha bármi kérdésetek van kommentben, vagy e-mail címemen amit följebb írtam lehet mondani.

Sok puszi és jelizzetek!:) <3

Nyolcadik rész

Sziasztok!:)
Ez a rész teljes egészében Lorina szemszögéből íródott, mert vele történnek majd meghatározó dolgok. Remélem azért tetszeni fog nektek! Valamint kérlek benneteket, olvassátok a másik blogomat is:http://whenimgone-london.blogspot.hu/  és véleményezzétek légyszi mindkettőt, mert csak úgy tudom meg, hogy mit gondoltok róluk. Ééés még annyi lenne a közlendőm, hogy mivel már nem vagyok beteg és jövőhéten suliba kell mennem, visszatérnem a többi teendőmhöz, nem tudom majd ilyen gyorsan hozni a részeket, de nagyon igyekszem majd legalább kétnaponta...remélem nem haragszotok meg, ha nincs mindennap új rész, csak minden második nap...
Na ennyi lenne, nagyon jó olvasást! <3

(Lorina szemszögéből)

Reggel nyolckor, mint ahogy az várható volt, tekintve, hogy este beállítottam, megszólalt a telefonom ébresztője és hangos vijjogással vert fel álmomból engem és a rajtam fekvő macskát is. Marcipán, merthogy így neveztem el a kis állatot, ijedségében belemélyesztette karmait a hasamba, ami azt eredményezte, hogy én is még jobban megijedtem és ledobtam magamról a cicát. Jó neki, hogy talpra esik. Nekem már nem volt ekkora szerencsém. Mikor elindultam lefelé az ágyamhoz vezető lépcsőn kétszer botlottam meg és a másodiknál már szép szóval élve pofára is estem. De legalább ez az aranyos esés felébresztett eléggé ahhoz, hogy legyen erőm bármit is csinálni. Úgy éreztem felvertem az egész házat a reggeli attrakciómmal, de úgy tűnt megszokták a zajt. Én viszont így is csak arra tudtam rávenni magam, hogy halkan, lábujjhegyen sétáljak ki a fürdőszobáig és zuhanyozzak le, majd varázsoljak magamnak emberi külsőt. Hát nagyjából sikerült. A szobámba visszatérve felkapkodtam a tegnap kikészített ˝első nap a munkában˝ szerelésemet és belenéztem a tükörbe. 

Mivel úgy valamennyire meg voltam elégedve a külsőmmel elindultam ki a szobámból. Marcipánt felvettem és átvittem Riker-hez, mert úgy voltam vele, ő az aki tud rá vigyázni. Kár, hogy még aludt. Majd a macska felébreszti. Lassan hang nélkül lesétáltam a lépcsőn és bementem a konyhába inni egy pohár vizet.

-Jó reggelt!-köszöntött egy ismerős hang, mire úgy megijedtem, hogy azt hittem szívrohamot kapok.

-Úristen de megijesztettél...-fújtam ki magam és megfordultam.-Hogyhogy fent vagy?

-Öhm izé...nem tudtam aludni.

-Ross, te mindig tudsz aludni.-vontam fel a szemöldököm, majd végignéztem rajta.-Nem mellesleg. Utcai ruhában vagy...-céloztam a farmerjára, fekete, feliratos pólójára és kapucnis pulcsijára.

-Na jól van téged nem lehet átvágni.-adta meg magát.-Elkísérlek dolgozni.-jelentette ki, mire elmosolyodtam.

-Nagyon jó fej vagy.-nevettem fel és odamentem hozzá.

Közelebb hajolt, majd hosszan megcsókolt. Mosolyogva húzódtam el tőle és az ajtó felé vettem az irányt. Ő persze utánam.
-Várj...vedd fel a napszemüvegem.-nyújtotta oda fekete Ray Ban-jét.
-Miért?-kérdeztem furán, miközben átvettem tőle.
-Lesifotósok és rajongók mindenhol.-adta meg a választ. Bólintva feltettem magamra a napszemüveget és kiléptem az ajtón. Ő a kapucniját fejébe húzva jött utánam és megragadta a kezem.
-Kocsival megyünk?-kérdeztem rápillantva.
-Nem hinném, hogy jó ötlet. Senki sem tudja, hogy eljöttem, nem hogy még az autót is elviszem.
-Oké.-mosolyogtam és elindultunk az utcán. Végig beszélgettünk és nevettünk Ross hülyeségein. Mikor például megvettük a reggelinket és a kávénkat egy kis kávézóban lekapta magáról a pulcsit és közölte a fánkra mutatva, hogy olyan jól néz ki, hogy látnia kell izmait. Én könnyezve röhögtem rajta, ahogy elkezdte húzogatni a szemöldökét és flörtölni a fánkkal, majd hatalmas beleéléssel enni. Az egész tiszta vicces volt meg minden, csak észre kellett vennünk, ahogy körülbelül ötven lány kezd el futni felénk és egy pár fényképezőgéppel rendelkező ember, ezért mikor a velem szemben ülő fiú ezt észlelte mindenek előtt a fánkot kapta fel, aztán a pulcsiját és végül megkérdezte:
-Mennyire tudsz gyorsan futni?
-Hát eléggé...
-Akkor mutasd meg.
És elkezdtünk rohanni amilyen gyorsan csak tudtunk, kézen fogva, majd hirtelen Ross befordult egy sarkon és behúzott egy kis bemélyedésbe a falon. Óvatosan kipillantott és amint biztos volt benne, hogy senki sem követ minket visszafordult hozzám.
-Na mehetünk.-erre elnevettem magam és elindultunk. Még szerencse, hogy jó fele kergettek a drágalátos rajongók és paparazzik, mert ha nem lettünk volna öt percre attól a helytől ahova Lisa rendelt, tuti elkések. Nemsokára oda is értünk az épülethez, ami inkább hasonlított egy színházhoz, mint valami munkahelyhez. Egy gyors csók után Ross rejtőzködve elfutott.
Én bizonytalankodva léptem be a hatalmas épületbe és egyből megláttam Lisát.
-Húha kislány te tudod hogy kell pontosan érkezni.-nevetett fel amint meglátott és megölelt.
-Tudom én.-nevettem én is.-Na mit csinálunk?
-Mivel az R5-al nem igazán van dolgom, terveztem egy kollekciót, amit be is fogok mutatni New Yorkban. Csakhogy az egészből hiányzik az a tíz modell, akik viselni fogják a költeményeket. Őket fogjuk ma válogatni. Te is zsűrizni fogsz többek közt, valamint elhívtam Rydelt is, de ő csak később jön.-avatott be, mire mosolyogva bólintottam. Nem olyan munkára számítottam ami még tetszik is.-De előtte neked kell eligazítani a lányokat, hogy legyen egy nagyobb dolgod is.-simította meg a vállam Lisa és intett, hogy kövessem.-Na itt a művészbejáró, itt fognak jönni a modelljeink. Itt van a lista nevekkel, te mondod meg nekik, hogy ki hova megy. Összesen ötvenhat lány van hívva. Addig én fogadom a bizottságot, akik még bírálják őket.-adta át a dolgokat és elsietett.
Lassacskán meg is érkeztek a lányok és megálltak egy hosszú sorban. Egyesével el kellett mondanom az összes csajnak, hogy ki merre hol meddig és már a hatodiknál meguntam a fennhangú nyávogásukat. Szenvedő fejjel próbáltam elmagyarázni a legtöbb totálszőke lánynak, hogy mi a helyzet, pedig kívül nem volt mindegyik szőke. Csak belül, de azt nagyon. Végül már az utolsók között jártam amikor megszólalt az egyik nagyjából normális hangon.
-Szia! Kimberly Stewart.-diktálta be a nevét kedvesen, mire hitetlenül felnéztem a lapjaimból.
-Te nem beszélsz öt oktávval feljebb mint a normális emberek. Hihetetlen, végre nem egy cicababa.-adtam hálát elkerekedett szemekkel, mire a lány felnevetett.
-Nekem mondod? Ezek kitagadtak, mert megmondtam nekik, hogy rettenetesek.-vigyorgott és hátrafordult a mögötte álló rózsaszínbe öltözött csajhoz, aki épp őt szídta amiért nem megy gyorsabban.-Na idefigyelj Barbibaba. Vagy befogod azt a hatalmas felfújt szádat, vagy kiverem a frissen fehérített fogaidat, vili?-jelentette ki szemrebbenés nélkül Kimberly, mire elismerően a kezébe nyomtam a karszalagot, ami a versenyzőknek járt.
-Majd még találkozunk.-mosolyogtam rá, majd mikor eligazítottam továbbindult.
Kim után még legalább tíz csajnak magyaráztam el mit kell csinálni és utána végül teljesen kifáradva besétáltam a terembe, ahova Lisa rendelt.
A színpadon, vagy nevezzük inkább kifutónak, mert arra jobban hasonlított, jó pár technikus ügyködött még. Az előtte elterülő hosszúkás asztal mögött négy szék helyezkedett el, mindegyik hátuljára volt írva egy egy név. Balról jobbra sorrendben: Lisa, Lorina, Rydel, George
Vajon ki az a George? Majd biztos megtudom...Az volt az egyetlen baj, hogy Lisát sehol sem láttam, Rydel bizonyára még nem ért ide, mást pedig nem ismertem, úgyhogy fogalmam sem volt, mit kéne csinálnom.
-Hé kislány! Te is a modellek közé való vagy?-kérdezte valaki a hátam mögül.
-Nem, dehogy.-fordultam meg és megláttam az előbbi szószólót.

- Akkor meg?-kérdezte.
-Lisa alkalmazottja. Lorina Peter, zsűri.-mutatkoztam be, mire elkerekedtek a férfi szemei.
-Óóó szóval te vagy Lorina. Én amúgy George vagyok, én is zsűrizek és bemondó leszek.-ráztunk kezet.
-Örülök a szerencsének.-biccentettem. Szóval ő George...
-Tudod merre van az öltözőtök?-kérdezte mosolyogva.
-Azt sem tudtam, hogy van öltözőnk.-vontam fel a szemöldökömet és utánamentem. Hát tényleg volt öltözőnk. Rydel már bent ügyködött valamin, mikor mi beértünk.
-Lori már alig vártalak!-kiáltott fel és a nyakamba borult. Aztán átvándorolt a tekintete a férfira és tátva maradt a szája.
-Szia! George vagyok.-nyújtotta a kezét neki és Delly hebegve habogva de elfogadta.
-Öhm...izé. A nevem...-próbálta kinyögni a lány.
-Rydel Lynch. Tudom, ismerem a bandátokat.-mosolygott George és elköszönve elindult gondolom a saját öltözőjébe.
-Te jó ég.-sóhajtotta a lány mellettem állva.
-Na mi van bejön?-nevettem és átkaroltam a vállát.
-Nagyon jól néz ki és a pillantása...na jó meghaltam.-temette tenyerébe az arcát és a leült a tükör elé felkenni még egy kiló sminket magára.
Én leültem mellé egy üres piperés asztalhoz és elmondtam neki amit George-ról tudok.
-...és mellette fogsz ülni.-fejeztem be a zsűris asztalra célozva, mire Rydel még gyorsabban kezdte el magára kenni a púdert.
Megmosolyogtam az igyekezetét, majd én is magamra tettem egy kis plusz sminket. Ekkor megszólalt egy hang az öltözőben lévő hangszóróból.
-Lisa Soul, Lorina Peter, Rydel Lynch és George Black kérem jöjjenek és foglalják el a helyüket.-szólt, majd megismételte kérését.
Rydel és én felálltunk és besétáltunk a terembe. Úgy tűnt minden készenáll a válogatáshoz. Beültünk a nekünk szánt székekbe és így tett Lisa is. George a színpadon állt, mint koferanszié és már készülődött a kezdéshez.
-Lisa nem mondtad, hogy kamerák is venni fogják a dolgokat!-szóltam elképedve a mellettem ülő nőhöz.
-Még jó hogy venni fogják! Az én divatbemutatóm lesz az egyik legnevesebb ebben az évben. A válogatás is fontos. Ez olyan mint egy verseny.-avatott be.
-Hát oké.-hagytam rá és megigazítottam a hajamat.
-ÖT, NÉGY, HÁROM, KETTŐ, EGY, KEZDÜNK!-intett a szervező gondolom.
-Jó napot kívánok mindenkinek! Itt Los Angeles, és élőben közvetítjük a gyönyörű Lisa Soul divatbemutatójának előkészületeinek első epizódját, amiben a modellválogatást láthatják majd. Be is mutatkoznék, a nevem George Black és én fogom maguknak bemutatni a dolgokat, valamint zsűrizek is három elragadó nő mellett.-mutatott felénk, mire Rydel elpirult. A kamera egyesével kezdte el venni az arcunkat, miközben a bemondó a neveinket mondta sorban.-A főnökasszony, fantasztikus divattervező és stylist Lisa Soul.-az említett beleintegetett és mosolygott a kamerába.-Az új alkalmazott, táncos és előadó Lorina Peter.-elmosolyodtam és a kamerába néztem, majd Lisára és a fülébe súgva kérdeztem:Honnan tudják, hogy táncos és énekes vagyok? Erre csak elmosolyodott és magára mutatott. A konferanszié folytatta:-Rydel Lynch, a híres R5 együttes egyetlen női tagja.-Delly is követte a példánkat, majd a kamera visszaváltott George vevésére.-Ééés én.-mondta nevetve.
Tízesével konferálta fel a lányokat, akik közül a legtöbb elővéve szépségkirálynős integetését, mondta el az unalmas szöveget. Kimberlyt is megláttam, nagyon jó kis mondatokkal mutatkozott be, úgyhogy őt egyből felírtam a lapomra. Végül miután az ötvenhat lányt végignéztük elvonultunk megbeszélni mi lesz.
-Nekem nagyon nehéz volt eldönteni, hogy ki legyen az a tíz lány, de végül sikerült. Viszont most csak az első három-négy legesélyesebbet mondja mindenki.-szólt először Lisa, mire mind ránéztünk.-Nálam a legesélyesebbek Alicia, Cindy, Elisa és Kimberly. Az első kettő mert nagyon jó modellek a másik kettő pedig mert gyönyörűek.-mondta, mire elmosolyodtam. Örültem, hogy Lisa meglátta Kimben az egyik szereplőt.
-Oké, ők négyen nekem is nyerők, viszont én még felírtam Bellát, Jazminet és Zoet.-szólt George is.
-Igen ők is mindenképp. Így megvan hét versenyző. A többi nekem nem tetszett..Nektek lányok?-kérdezett minket Lisa.
-Hát nálam ők akiket elmondtatok mindenképp, plusz Anna és Tara.-mondta Rydel a lapját pásztázva.
-Ezek szerint az utolsóban Lori dönt. Nos?-nézett rám a főnökünk.
-Húha. Hát nekem Kimberly volt a kedvencem ez egyértelmű...viszont eléggé szimpatikusnak és szépnek találok még egyetlen lányt, akinek a tartása is gyönyörű. Kitty.-jelöltem ki még egy lányt akit külön felírtam.
-Igen de ő csak az elmegy kategóriába tartozik. Nekem azért megfelel.-mondta George a többiek pedig helyeseltek.
-Rendben van. Akkor menjünk hírdessük ki az eredményt. Ezt úgy is csak holnap adják le a tévében.-intett Lisa és elindultunk.
A teremben már ott állt a színpadon az összes versenyző. Láttam rajtuk, hogy izgulnak, de igyekeztek úrrá lenni magukon.
-Megszületett az eredmény.-kezdte komolyan George a színpadra lépve és elkezdte sorolni a továbbjutókat.

Alicia:

Cindy:

Elisa:

Kimberly:

Bella:

Jazmine és Zoe:

Anna:

Tara:

Kitty:

A bejutottak mosolyogva jöttek le a színpadról és mentek a megbeszélt helyre ahol a továbbiakat kívántuk megvitatni, a többiek pedig a legtöbben dühösen vagy épp szomorúan tűntek el a takarásban. Mi is elmentünk a kisszobába ahol sorakoztak a modellek és leültünk velük szemben.
-Nos a divatbemutató két hét múlva szombaton lesz, New Yorkban.-kezdte Lisa.-A főpróba egy nappal előtte, de jövőhéten is fogunk próbálni. Hogy addig ne maradjatok munka nélkül, be kell tanulnotok egy koreográfiát a nyitányra, amit az R5 zenekar fog kísérni. És ezennel megkérem Lorinát, hogy találjon ki egy táncot amit majd akkor bemutat a lányokkal együtt.-fordult felém, mire elkerekedett a szemem.
-Tessék?-hihetetlennek gondoltam, hogy én tanítsak be egy olyan koreográfiát amit majd rengetegen fognak nézni mint a nézőtéren, mint a felvételen.
-Ugye vállalod?-kérdezte Lisa mosolyogva.
-Hát persze hogy.-nevettem boldogan és a modellekre néztem.-Holnap kezdődnek a próbák!