Tizennegyedik rész

Sziasztok!
Bocsi, hogy ilyen nagyon régen írtam, szerintem ígyis lecsökkentem a részek számát havi egy-kettőre...ez a rész sem lett olyan húdejó sőt még hosszú sem, de azért remélem megelégedtek vele. A végén gyors a váltás, de majd a követkző részben bővebben is kiderül minden. Két komi után kezdem írni a kövit!!
Jó olvasást!:)<3


(Ross szemszögéből)

A kocsiban csend uralkodott, miközben a tánciskola felé robogtunk. Mellettem Lorina fülében fülhallgató, kezében körülbelül húsz papiros volt amikre folyamatosan firkált. Rocky, aki egyébként vezetett, csak az utat figyelte néha aggódva hátrapillantva és érdeklődve nézve ahogy mindenki csöndben van. Az anyósülésen Rydel énekelgette magában az Aqua-Barbie Girl-jét, ami egyébként eléggé idegesítő kezdett lenni már. Másik oldalamon Ryland a telefonját nyomkodta, bizonyára valami, számára fantasztikusan érdekes dolgot posztolt ki megint a Twitterre, Ratliff pedig a leghátsó sorban azt hiszem bealudt(?).
Talán csak én untam magamat a csendes kocsiban. Egy ideig Lori pulcsijának buzerálásával töltöttem az időmet, majd úgy konkrétan elfeküdtem, fejemet barátnőm ölébe hajtva.
-Ross keljél már föl, nincs szükségem a beteg hangulat mellett még rendőrökre is.-szólt úgy mellékesen Rocky, a visszapillantóba nézve, ezzel egyenesen a szemembe. Mint egy hisztiző kisgyerek, feltápászkodtam ülőhelyzetbe és újra felvéve szenvedő ábrázatomat, unottan bámultam kifelé az ablakon.

(Lorina szemszögéből)

-Asszem megérkeztünk!-mondta Rocky és levette GPS-nek használt telefonját az állványról.
-Végreeee!-hörgött Ross és egyből ki akart jutni az autóból. Ez nem is lett volna baj, ha mondjuk nem középen ül és nincs úgymond bezárva két ember közé. Igazán érdekes megoldást választott arra, hogy elérje célját. Felém fordult, majd hasra vetette magát, az ölünkben.
-Ross, te normális vagy?-kiáltottam fel ijedten, mikor fejét hatalmas ütődéssel éreztem meg a combomon. Ryland szó nélkül lereagálta, egész egyszerűen ledobta Ross lábát magáról és kipattant a kocsiból. A fiú, aki lábát fájlalva jajgatott, nem igazán értette miért bámulok rá úgy, mint aki még nem látott fehér embert.
-Mi van?-kérdezte tök komolyan.
-Ezt most komolyan kérdezted?-tettem fel költőien. Erre nem válaszolt, nem is vártam, úgyhogy Ross felült és ő is kiszállt. Körülbelül fél percig bámultam kifelé a kocsiból, majd mikor már Ratliff is felkelt kimászott hátulról, én is rávettem magamat.
-Lorina te tudod merre kell itt menni?-kérdezte Rocky felvont szemöldökkel, mikor az épületbe értünk.
-Várj.-kaptam ki a telefonom a zsebemből és tárcsáztam Lindát.
-Itt vagytok már?-kapta fel a telefont és mikor igennel válaszoltam le is tette. Nem telt két percbe a lány lesétált a hosszú lépcsőn és befelé invitált minket a valószínűsíthető színházterembe.
-Azta.-néztem körbe tátott szájjal

-Tetszik?-kérdezte mosolyogva Linda, mire bólintottam.-Ilyen lesz majd a divatbemutatón is, ezért fogtok itt próbálni. Remélem megfelel.
-Természetesen.-mosolyogtam rá, mire körbebiccentett és elkiáltotta magát, hogy LÁNYOK! majd odébbált.
A szólítottak gyorsan jöttek ki, laza cuccban és mindegyikük kezében láthattunk valamit. Vagy egy flakon vizet, esetleg törölközőt, volt aki bokavédőt vagy ilyesmit. Én mosolyogva néztem végig rajtuk, majd mindenkit köszöntöttem. Halk sziasztok-omat, nem hiszem, hogy meghallották, mivel mikor meglátták az R5 tagjait mindegyik valamelyikükhöz rebbent. Minket Rossal konkrétan szétszakítottak, őt arrébbinvitálta két, kicsit sem szimpatikus lány, Tara és Cindy, akiken valahogy láttam, hogy kölcsönös lesz az utálatunk, majd a másik oldalamon lévő Rockyt is sikerült beszédre sarkallnia Jazmin, akinek semmi kedve nem volt látszólag épp semmihez és Zoe de ő is csak mértékkel és kedvesen. Látszólag Rocky nem az aranyos Zoe, hanem kicsit keményebb és csöndesebb Jazmine szemkontaktusát kereste, ami azért nem volt könnyű. Anna és Ratliff is szóbaelegyedtek és a lány vicceseket mondhatott, mert Ell egy idő után nagyon nevetett. Ryland minden csaj közelségét élvezte, de csak jó dumája miatt állt vele egyáltalán szóba Alicia is. A maradék három lány, Elisán kívül aki mindig mással volt, hozzánk csatlakozott. Ezek voltak a múltkori beszélgetőtársaink is, hiszen ők voltak a legnormálisabbak. Kitty, Kimberly és Bella is Rydellel és velem beszélt, de csak az aznapról és, hogy hogyan is kéne a többi lányt rávenni arra, hogy elkezdjük végre a próbát.
-Melyikőtöknek van nagy hangja?-kérdeztem körbe közöttük már-már szenvedve.
-Én tuti nem kiabálok.-tette fel a kezét Bella, majd Kimberly is megrázta a fejét. Segélykérően néztem Kitty-re, de nem tudtam mit várhatok tőle. Magas és vékony hangja nem hittem, hogy nagyon felkelti a többiek érdeklődését.
-Na jó.-adta meg magát és felállt az egyik székre.-MOST AZONNAL SZÉLEDJEN SZÉT MINDENKI A BANDATAGOK KÖRÜL, NEM EZÉRT JÖTTÜNK, HANEMHOGY TÁNCOLJUNK, ÚGYHOGY NAGYON KÉREK MINDENKIT HOGY HÚZZON FEL A SZÍNPADRA.-ordította hangosan, mire mindenki felkapta a fejét és ijedten nézett fel a szószólóra.-Ja és..-nevetett elpirulva.-Köszönöm.
Hitetlenül néztem Kitty-re aki megkönnyebbülve konstatálta, hogy a barátnői elindultak a színpad felé.
-Oké, én elmegyek öltözni.-jelentettem ki mosolyogva, mire Ross mellém pattant.-Mi van?-kérdeztem tőle szemöldökfelvonva.
-Elkísérlek.-vigyorgott és megragadta a kezem.
-Aztán csak óvatosan Rossyka, ne leskelődj!-kiabált utánunk Ratliff, mire mindenkiből kitört a röhögés. Még mielőtt kiléptünk a terem kétszárnyú ajtaján visszapillantottam és megláttam Tara bosszús arcát. Vörös fejjel nézett felénk, majd intett Cindynek, hogy menjenek arrébb. Hiába nem akartam kárörvendő lenni, hiszen sosem voltam az, még is elvigyorodtam, afféle HAHA Ő AZ ENYÉM stílusban.
-Mit mosolyogsz?-kérdezte Ross mikor már az öltözők felé igyekeztünk.
-Nem fontos.-mondtam és elkomolyodtam.
A kis folyosóra beérve megláttuk az öltözőnket, ahol egy cetli függött:

LORINA PETER (táncoktató)

és az

R5 (zenekar)

-Ezt tuti kirakom a falamra, ha megkapjuk.-csóváltam a fejem hitetlenül és benyitottam. Miután körbenéztem, várakozón kezdtem Ross-t bámulni, de ő nem igazán foglalkozott velem, csak a saját arcképét nézte az életnagyságú R5 poszteren.-Khm.

-Ha?

-Öltöznék.

-Engem nem zavar.

-De engem igen.

-Jó elfordulok.-mondta és megfordult. Amint elkezdtem levenni a felsőmet, Ross hátrapillantott a válla fölött.-Édi a melltartód.-szórakozott.

-Na jól van elég.-fordultam meg én is az ő hátának háttal. Szerencsére sikerült végre átvennem a táncos edzőruhámat, ezért megfordultam. Nem is lepődtem meg, hogy Ross-t már nem találtam megfordulva.-Hogy nézek ki?

-Nem rossz, nem rossz, de nekem valahogy jobban tetszettél melltartóban.-színlelt gondolkodást.

-Nem is tudtam, hogy ennyire perverz vagy.-mondtam felkapva szükséges cuccaimat és vissza kezdtem sétálni a terem felé. Ross a csuklómat elkapva rántott vissza, mikor már majdnem az ajtóhoz értünk és közel húzott magához.

-Nem vagyok perverz.-mondta.-Annyira.-tette hozzá, mire felnevettem.-Egyébként remélem érted a rettentő humoromat. Gyönyörű vagy.-próbált megcsókolni, de eltoltam magamtól.

-Igen elég rossz a humorod.-röhögtük el magunkat mindketten és hosszan megcsókoltuk egymást.

-Khm. KHM.-köhintett már valaki mellőlünk sokadszorra. Lassan oldalra fordítottam a fejem és megláttam a dühösen rámbámuló Tara-t.

-Szia Tara!-mosolyogtam erőltetetten és átfontam Ross nyakán a karjaimat. A fiú döbbenten nézett a szorító karomra, majd rám, majd végül a nem kívánatos személyre.

-Te ki vagy?-kérdezte egy idő után a lánytól. mire az hisztérikusan felnevetett.

-Hahahaha az előbb beszélgettünk tudod.-csevegett mézesmázosan, mire Rossal mindketten felvontuk a szemöldökünket.

-Ja megvan, neked az a szőke csaj a csatlósod. Szépen bánsz vele.-vigyorgott Ross kissé cinikusan.

-Haha.-erőltetett nevetést a lány, de leginkább vicsorgott, majd elkomolyodott és rámnézett.-Linda üzent, hogy menjetek be, mert el kellene kezdeni a próbát.-fordult sarkon és visszament.

-Ez a csaj beteg.-állapítottam meg, mikor már hallótávolságon kívül ért. Ross megvonta a vállát és azután válaszolt:

-Legalább kevesebb rajta a ruha mint rajtad.-erre leesett az állam, de sejtettem, hogy csak viccelődik. Jól gondoltam ugyanis körülbelül két másodpercbe telt, még elröhögte magát, majd egy gyors csókot nyomva a számra elmenekült...gondolom előlem.

-Nem vagy vicces.-mentem utána a terembe és miután Ross vállába bokszoltam felszökkentem a színpadra és kezdődhetett az első olyan táncóra, ahol már nem csak mint tanuló, hanem mint tanár vettem részt. És meg kell hogy mondjam eléggé fantasztikus érzés volt. Én voltam az, akit mindenki utánozni próbált.

 A lányok mindegyike igazán NAGYON tehetséges, szóval olyan gyorsan megtanulták a mára szánt anyagot, hogy fél óra elteltével a tánc fele már megvolt.

-Hú csajok. Esküszöm letáncoltok engem.-nevettem, mikor leállítottam a zenét az utolsó letáncolásnál, mikor már csak néztem őket, ahogy az eddigi munkámat mutatják be.-Köszönöm nektek! Szerdán, azaz holnapután újra itt!-köszöntem el a lányoktól akik már indulni készültek. Mosolyogva mentem oda Ross-hoz aki gondterhelten állt és Rydellel beszélgetett.

-Lori. Menj el. Itt van Alexa...-mondta a lány halkan, mire elkerekedtek a szemeim.

-Ross?-kérdeztem feléfordulva, célozgatva arra, hogy velem jön e.

-Beszélnem kell vele.-rázta a fejét sajnálkozva.

-Rydel?
-Tartom a frontot.-bólintott amolyan nem lesz baj nézéssel, majd szólította Rockyt, hogy vigyen haza. A fiú keserűen elmosolyodott, majd átkarolta a vállam és a táskámat összeszedve konkrétan kirángatott az épületből.
-Szerinted mi lesz ebből?-kérdeztem tőle.
-Semmi. Az a lány buta, Ross pedig téged szeret.-mondta egyszerűen, mire muszáj volt elnevetnem magam.
-Ezt megmondtad.-ültem be a kocsiba és vártunk, hogy Rylend és Ellington kijöjjön.
-Hát ha egyszer ez az igazság.-rántotta meg a vállát Rocky és ahogy a többiek is beültek a kocsiba végül elindultunk.