Tizenötödik rész

Sziasztok! Tudom, hogy borzasztóan régen írtam és bár tudom hogy ez nem segít, de volt okom rá. Most viszont kérlek titeket olvassátok el és kommenteljetek mert számomra tényleg fontos ez és az is, hogy ahogy olvasgattam pár hete, még mindig érdeklődtök a blog iránt.

Szóval köszönöm és köszönöm előre is, olvassátok ezt a kis rövidebb átkötő részt örömmel és szórakozzatok jól 😊

(Lorina szemszögéből)

-Ross?-kérdeztem, mire a szőke fiú megfordult.

-Mit akarsz?-kérdezett vissza. Arca más volt, annyira...ellenszenves.

-Én csak...

-Hagyj. Én Alexát szeretem.-mondta ki, majd gúnyosan elmosolyodott.-Tudhattad volna.

Szemeimből ömleni kezdtek a könnyek, szörnyű érzés volt belegondolni abba, hogy akit szeretek nem engem szeret..és talán sohasem szeretett.

Olyan hirtelen riadtam fel, hogy felülésemben kis híján lefejeltem a plafont. Zihálva dőltem vissza az ágyba. Az agyamban folyamatosan Ross álmombeli szavai visszhangoztak. ˝Én Alexát szeretem˝. Nem bírtam tovább, felkeltem és kisétáltam a szobából. Mogorva képemet az éppen a saját szobájába igyekvő Riker azonnal kiszúrta.
-Oké, most vagy megpróbáltál lefutni egy maratont, vagy igen rosszul aludtál.-célzott csapzott, fáradt külsőmre.
-Második.-adtam meg a választ kifejezéstelen arccal.-Viszont..mi lett Catrinnel??
-Ja, semmi, megbeszéltük és elmondta az igazságot, tudod, hogy ezeknek a pletykalapoknak nem mindig szabad hinni...
-És azt gondolod, hogy Catrinnek jobban lehet hinni ezek után?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Hát, nehezen vettem rá magam, hogy higgyek neki, de hát tudod mit tesz a szerelem..-jelent meg egy kis félmosoly az arcán.-És ne haragudj a reggeli kirohanásomért, tényleg nem akartam ilyen lenni...
-Dehogy haragszom.-mosolyogtam rá és óvatosan belebokszoltam a hasába. Visszamosolygott és úgy kérdezte:
-De térjünk vissza az eredeti tárgyra. Mesélj.-komolyodott el végül az álmomról való beszámolóra várva.
-Csak Ross..
-Mi van velem?-kérdezte a hátam mögül egy hang. Megpördültem a tengelyem körül és felvont szemöldökkel néztem Ross meghökkent arcába.-Na jó kezdjük ott, hogy mi van veled.
-Eléggé úgy néz ki, hogy ˝csak te˝ vagy vele.-rajzolt ujjaival idézőjelet a levegőbe Riker, majd mikor kérlelő szemmel hátrafordultam hozzá, vette az adást és belökte szobája ajtaját.
-Szóval?-nézett rám a velem szemben álló srác. Felnéztem rá és erős aggodalmat véltem felfedezni az arcán.-Mitől vagy ilyen zilált, ha?-kérdezte egyre idegesebben.
-Furcsa dolgot álmodtam.-suttogtam.
-Mit?
-Szerintem hagyjuk. Megutálnál miatta.
-Lorina...
-Jó. Szeretném tudni, hogy mi volt Alexával. Tudom, hogy gonoszság így beleavatkozni, de tudni akarom, mert nem hagy nyugodni.-fakadtam ki, majd jobbnak láttam lesütni a szememet.
Ross furcsa hangot hallatott, nem mondott semmit, csak elfordította a fejét.-Lori, semmi nem történt. Tényleg. Nem is találkoztam vele utána, csak letámadtak a rajongók azért értem olyan későn haza, hogy aludtál már. Rydel bizonygatta, hogy Alexa tényleg ott van, én nem találkoztam vele. Ennyi.
-Köszönöm, hogy elmondtad.-emeltem fel a fejem és a szemébe néztem. De valami arra sarkalt, hogy ne nyugodjak meg teljesen.
-Szeretlek.-mondta Ross, én pedig elmosolyodtam, majd közel hajolva hozzá, megcsókoltam.

(Ross szemszögéből)

Kicsit azért rosszul tud esni, hogy ilyen szinten nem bízik bennem. Vagy igaza van? Ennyire nem lehet megbízni bennem?

Folyamatos gondolatok kavarogtak a fejemben, ahogy a fürdőbe igyekvő Lorina után bámultam. Lassan egy hónapja lakik itt, lassan ennyi ideje vagyok a rabja. Telik az idő és nem tudom megunni. De egyre csak az van bennem, hogy ő bizony egyszer tényleg meg fog unni.

-Ross!-kiáltott valaki, én pedig feleszméltem a sötét gondolataimból. Anya addigra már meg is állt előttem és igen kedvesen a kezembe nyomott egy rakat ruhát.-Válogasd szét.-mondta, majd folytatta dolgát, vagyis azt, hogy mindenkinek kiadjon valami feladatot. 

Teli kézzel igyekeztem a szobámba és megkezdtem a ruhák szétválogatását. Rydel ezernyi rózsaszín cucca után a szemem úgy elkezdett golyózni, hog inkább be is fejeztem és a kezembe vettem a gitáromat. Erősen Lorinára koncentráltam, majd a dallamot lefirkantva halkultam el, mikor kivágódott az ajtó.

-Ez meg mi???-Rydel dühösen felém felémfordította a telefonját, mire nekem elkerekedtek a szemeim.

-Úr isten.-temettem tenyerembe az arcom és erős zokogás kezdett kerülgetni.

*részlet a következő részből*

-Hogy lehettem ennyire hülye és naív? Hogyan??

-Meg kell akadályoznunk, hogy lássa. Hazudtál neki. Tönkreteszel mindent.-suttogta.

Tizennegyedik rész

Sziasztok!
Bocsi, hogy ilyen nagyon régen írtam, szerintem ígyis lecsökkentem a részek számát havi egy-kettőre...ez a rész sem lett olyan húdejó sőt még hosszú sem, de azért remélem megelégedtek vele. A végén gyors a váltás, de majd a követkző részben bővebben is kiderül minden. Két komi után kezdem írni a kövit!!
Jó olvasást!:)<3


(Ross szemszögéből)

A kocsiban csend uralkodott, miközben a tánciskola felé robogtunk. Mellettem Lorina fülében fülhallgató, kezében körülbelül húsz papiros volt amikre folyamatosan firkált. Rocky, aki egyébként vezetett, csak az utat figyelte néha aggódva hátrapillantva és érdeklődve nézve ahogy mindenki csöndben van. Az anyósülésen Rydel énekelgette magában az Aqua-Barbie Girl-jét, ami egyébként eléggé idegesítő kezdett lenni már. Másik oldalamon Ryland a telefonját nyomkodta, bizonyára valami, számára fantasztikusan érdekes dolgot posztolt ki megint a Twitterre, Ratliff pedig a leghátsó sorban azt hiszem bealudt(?).
Talán csak én untam magamat a csendes kocsiban. Egy ideig Lori pulcsijának buzerálásával töltöttem az időmet, majd úgy konkrétan elfeküdtem, fejemet barátnőm ölébe hajtva.
-Ross keljél már föl, nincs szükségem a beteg hangulat mellett még rendőrökre is.-szólt úgy mellékesen Rocky, a visszapillantóba nézve, ezzel egyenesen a szemembe. Mint egy hisztiző kisgyerek, feltápászkodtam ülőhelyzetbe és újra felvéve szenvedő ábrázatomat, unottan bámultam kifelé az ablakon.

(Lorina szemszögéből)

-Asszem megérkeztünk!-mondta Rocky és levette GPS-nek használt telefonját az állványról.
-Végreeee!-hörgött Ross és egyből ki akart jutni az autóból. Ez nem is lett volna baj, ha mondjuk nem középen ül és nincs úgymond bezárva két ember közé. Igazán érdekes megoldást választott arra, hogy elérje célját. Felém fordult, majd hasra vetette magát, az ölünkben.
-Ross, te normális vagy?-kiáltottam fel ijedten, mikor fejét hatalmas ütődéssel éreztem meg a combomon. Ryland szó nélkül lereagálta, egész egyszerűen ledobta Ross lábát magáról és kipattant a kocsiból. A fiú, aki lábát fájlalva jajgatott, nem igazán értette miért bámulok rá úgy, mint aki még nem látott fehér embert.
-Mi van?-kérdezte tök komolyan.
-Ezt most komolyan kérdezted?-tettem fel költőien. Erre nem válaszolt, nem is vártam, úgyhogy Ross felült és ő is kiszállt. Körülbelül fél percig bámultam kifelé a kocsiból, majd mikor már Ratliff is felkelt kimászott hátulról, én is rávettem magamat.
-Lorina te tudod merre kell itt menni?-kérdezte Rocky felvont szemöldökkel, mikor az épületbe értünk.
-Várj.-kaptam ki a telefonom a zsebemből és tárcsáztam Lindát.
-Itt vagytok már?-kapta fel a telefont és mikor igennel válaszoltam le is tette. Nem telt két percbe a lány lesétált a hosszú lépcsőn és befelé invitált minket a valószínűsíthető színházterembe.
-Azta.-néztem körbe tátott szájjal

-Tetszik?-kérdezte mosolyogva Linda, mire bólintottam.-Ilyen lesz majd a divatbemutatón is, ezért fogtok itt próbálni. Remélem megfelel.
-Természetesen.-mosolyogtam rá, mire körbebiccentett és elkiáltotta magát, hogy LÁNYOK! majd odébbált.
A szólítottak gyorsan jöttek ki, laza cuccban és mindegyikük kezében láthattunk valamit. Vagy egy flakon vizet, esetleg törölközőt, volt aki bokavédőt vagy ilyesmit. Én mosolyogva néztem végig rajtuk, majd mindenkit köszöntöttem. Halk sziasztok-omat, nem hiszem, hogy meghallották, mivel mikor meglátták az R5 tagjait mindegyik valamelyikükhöz rebbent. Minket Rossal konkrétan szétszakítottak, őt arrébbinvitálta két, kicsit sem szimpatikus lány, Tara és Cindy, akiken valahogy láttam, hogy kölcsönös lesz az utálatunk, majd a másik oldalamon lévő Rockyt is sikerült beszédre sarkallnia Jazmin, akinek semmi kedve nem volt látszólag épp semmihez és Zoe de ő is csak mértékkel és kedvesen. Látszólag Rocky nem az aranyos Zoe, hanem kicsit keményebb és csöndesebb Jazmine szemkontaktusát kereste, ami azért nem volt könnyű. Anna és Ratliff is szóbaelegyedtek és a lány vicceseket mondhatott, mert Ell egy idő után nagyon nevetett. Ryland minden csaj közelségét élvezte, de csak jó dumája miatt állt vele egyáltalán szóba Alicia is. A maradék három lány, Elisán kívül aki mindig mással volt, hozzánk csatlakozott. Ezek voltak a múltkori beszélgetőtársaink is, hiszen ők voltak a legnormálisabbak. Kitty, Kimberly és Bella is Rydellel és velem beszélt, de csak az aznapról és, hogy hogyan is kéne a többi lányt rávenni arra, hogy elkezdjük végre a próbát.
-Melyikőtöknek van nagy hangja?-kérdeztem körbe közöttük már-már szenvedve.
-Én tuti nem kiabálok.-tette fel a kezét Bella, majd Kimberly is megrázta a fejét. Segélykérően néztem Kitty-re, de nem tudtam mit várhatok tőle. Magas és vékony hangja nem hittem, hogy nagyon felkelti a többiek érdeklődését.
-Na jó.-adta meg magát és felállt az egyik székre.-MOST AZONNAL SZÉLEDJEN SZÉT MINDENKI A BANDATAGOK KÖRÜL, NEM EZÉRT JÖTTÜNK, HANEMHOGY TÁNCOLJUNK, ÚGYHOGY NAGYON KÉREK MINDENKIT HOGY HÚZZON FEL A SZÍNPADRA.-ordította hangosan, mire mindenki felkapta a fejét és ijedten nézett fel a szószólóra.-Ja és..-nevetett elpirulva.-Köszönöm.
Hitetlenül néztem Kitty-re aki megkönnyebbülve konstatálta, hogy a barátnői elindultak a színpad felé.
-Oké, én elmegyek öltözni.-jelentettem ki mosolyogva, mire Ross mellém pattant.-Mi van?-kérdeztem tőle szemöldökfelvonva.
-Elkísérlek.-vigyorgott és megragadta a kezem.
-Aztán csak óvatosan Rossyka, ne leskelődj!-kiabált utánunk Ratliff, mire mindenkiből kitört a röhögés. Még mielőtt kiléptünk a terem kétszárnyú ajtaján visszapillantottam és megláttam Tara bosszús arcát. Vörös fejjel nézett felénk, majd intett Cindynek, hogy menjenek arrébb. Hiába nem akartam kárörvendő lenni, hiszen sosem voltam az, még is elvigyorodtam, afféle HAHA Ő AZ ENYÉM stílusban.
-Mit mosolyogsz?-kérdezte Ross mikor már az öltözők felé igyekeztünk.
-Nem fontos.-mondtam és elkomolyodtam.
A kis folyosóra beérve megláttuk az öltözőnket, ahol egy cetli függött:

LORINA PETER (táncoktató)

és az

R5 (zenekar)

-Ezt tuti kirakom a falamra, ha megkapjuk.-csóváltam a fejem hitetlenül és benyitottam. Miután körbenéztem, várakozón kezdtem Ross-t bámulni, de ő nem igazán foglalkozott velem, csak a saját arcképét nézte az életnagyságú R5 poszteren.-Khm.

-Ha?

-Öltöznék.

-Engem nem zavar.

-De engem igen.

-Jó elfordulok.-mondta és megfordult. Amint elkezdtem levenni a felsőmet, Ross hátrapillantott a válla fölött.-Édi a melltartód.-szórakozott.

-Na jól van elég.-fordultam meg én is az ő hátának háttal. Szerencsére sikerült végre átvennem a táncos edzőruhámat, ezért megfordultam. Nem is lepődtem meg, hogy Ross-t már nem találtam megfordulva.-Hogy nézek ki?

-Nem rossz, nem rossz, de nekem valahogy jobban tetszettél melltartóban.-színlelt gondolkodást.

-Nem is tudtam, hogy ennyire perverz vagy.-mondtam felkapva szükséges cuccaimat és vissza kezdtem sétálni a terem felé. Ross a csuklómat elkapva rántott vissza, mikor már majdnem az ajtóhoz értünk és közel húzott magához.

-Nem vagyok perverz.-mondta.-Annyira.-tette hozzá, mire felnevettem.-Egyébként remélem érted a rettentő humoromat. Gyönyörű vagy.-próbált megcsókolni, de eltoltam magamtól.

-Igen elég rossz a humorod.-röhögtük el magunkat mindketten és hosszan megcsókoltuk egymást.

-Khm. KHM.-köhintett már valaki mellőlünk sokadszorra. Lassan oldalra fordítottam a fejem és megláttam a dühösen rámbámuló Tara-t.

-Szia Tara!-mosolyogtam erőltetetten és átfontam Ross nyakán a karjaimat. A fiú döbbenten nézett a szorító karomra, majd rám, majd végül a nem kívánatos személyre.

-Te ki vagy?-kérdezte egy idő után a lánytól. mire az hisztérikusan felnevetett.

-Hahahaha az előbb beszélgettünk tudod.-csevegett mézesmázosan, mire Rossal mindketten felvontuk a szemöldökünket.

-Ja megvan, neked az a szőke csaj a csatlósod. Szépen bánsz vele.-vigyorgott Ross kissé cinikusan.

-Haha.-erőltetett nevetést a lány, de leginkább vicsorgott, majd elkomolyodott és rámnézett.-Linda üzent, hogy menjetek be, mert el kellene kezdeni a próbát.-fordult sarkon és visszament.

-Ez a csaj beteg.-állapítottam meg, mikor már hallótávolságon kívül ért. Ross megvonta a vállát és azután válaszolt:

-Legalább kevesebb rajta a ruha mint rajtad.-erre leesett az állam, de sejtettem, hogy csak viccelődik. Jól gondoltam ugyanis körülbelül két másodpercbe telt, még elröhögte magát, majd egy gyors csókot nyomva a számra elmenekült...gondolom előlem.

-Nem vagy vicces.-mentem utána a terembe és miután Ross vállába bokszoltam felszökkentem a színpadra és kezdődhetett az első olyan táncóra, ahol már nem csak mint tanuló, hanem mint tanár vettem részt. És meg kell hogy mondjam eléggé fantasztikus érzés volt. Én voltam az, akit mindenki utánozni próbált.

 A lányok mindegyike igazán NAGYON tehetséges, szóval olyan gyorsan megtanulták a mára szánt anyagot, hogy fél óra elteltével a tánc fele már megvolt.

-Hú csajok. Esküszöm letáncoltok engem.-nevettem, mikor leállítottam a zenét az utolsó letáncolásnál, mikor már csak néztem őket, ahogy az eddigi munkámat mutatják be.-Köszönöm nektek! Szerdán, azaz holnapután újra itt!-köszöntem el a lányoktól akik már indulni készültek. Mosolyogva mentem oda Ross-hoz aki gondterhelten állt és Rydellel beszélgetett.

-Lori. Menj el. Itt van Alexa...-mondta a lány halkan, mire elkerekedtek a szemeim.

-Ross?-kérdeztem feléfordulva, célozgatva arra, hogy velem jön e.

-Beszélnem kell vele.-rázta a fejét sajnálkozva.

-Rydel?
-Tartom a frontot.-bólintott amolyan nem lesz baj nézéssel, majd szólította Rockyt, hogy vigyen haza. A fiú keserűen elmosolyodott, majd átkarolta a vállam és a táskámat összeszedve konkrétan kirángatott az épületből.
-Szerinted mi lesz ebből?-kérdeztem tőle.
-Semmi. Az a lány buta, Ross pedig téged szeret.-mondta egyszerűen, mire muszáj volt elnevetnem magam.
-Ezt megmondtad.-ültem be a kocsiba és vártunk, hogy Rylend és Ellington kijöjjön.
-Hát ha egyszer ez az igazság.-rántotta meg a vállát Rocky és ahogy a többiek is beültek a kocsiba végül elindultunk.

Tizenharmadik rész

Hát szerintem ez egy rettenetesen lapos rész lett, sőt még késtem is vele, de nem igazán volt időm körülbelül semmire és ihletem se nagyon. Mindegy olvasgassatok és minimum két komment után jön a folytatás.
Puszi <3


(Lorina szemszögéből)

Ross felnézett rám:
-Hú de mekkora egy...-kezdte, de hirtelen úgy tűnt annyi szó jut az eszébe, hogy el sem tudja mondani.
-És nekem ez az egyik legjobb barátnőm..Figyelj lehet, hogy ez az egész kamu, nem láthatunk bele az életébe..én viszont beszélni fogok vele.-mondtam eltökélten és végignéztem a többieken. Rocky és Ratliff felvont szemöldökkel bámult rám, Rylandat pedig látszólag annyira nem izgatta ez a dolog, sokkal inkább a magazin címlapját nézegette.
-Szerintem elég ha Riker elintézi.-biccentett Ross és kikapva öccse kezéből a papírt visszasétált a konyhába.
A reggelit csendben fogyasztottuk el, mind gondolatainkba merülve ültünk az asztalnál. Mikor már a fiúk megköszönve a reggelit felpattanva beültek a nappaliba, én nekiálltam pakolni. Betettem az utolsó tányért is a mosogatógépbe és én is a nappali felé indultam, mikor megrezzent a telefonom a zsebemben. A képernyőn Rydel mosolygós arca villogott fölé írva rózsaszín betűkkel a neve. Fejcsóválva felkaptam a mobilt és beleszóltam.
-Na mivan?
-Beengednétek? Itt állok a kapu előtt húsz perce körülbelül. Esik az eső.-kiabált.
-Megyek, bocsi.-kaptam fel a cipőm és a kulccsal a kezembe kirohantam.
-Most vagy nem működik a csengő, vagy a fiúk üvöltetik a tévét.-forgatta a szemét miközben beengedtem.
-Második és talált süllyedt.-bólintottam. Rydel a kijelentésemre elnevette magát, majd kis idő múlva elkomolyodott. Ahogy beértünk a házba és levette azokat a dolgait amikre a házban már nem volt szüksége, előhalászott pink táskájából egy újságot.-Láttátok már?-kérdezte.
-Ha Catrin fantasztikus cikkére gondolsz, igen láttuk.-kiáltotta Ross a nagyszobából és miután bementünk mi is, elkezdte elmesélni a reggeli Rikeres sztorit.
-Tudtam, hogy azzal a lánnyal valami nem stimmel.-csóválta a fejét Rydel bosszúsan.
-Mindegy, Riker majd megoldja.-legyintett Rocky és újra belemélyedt a képernyő bambulásába. Ross az ölembe hajtotta a fejét és úgy nyomkodta a telefonját, Ratliff, Rydel vállára támasztva az állát olvasta az ominózus cikket a lánnyal együtt, Ryland pedig a bátyával együtt nézte a tévét, amin épp valami idióta adás ment. Ők ezen szeretnek röhögni. Pedig nem is vicces. Na mindegy.
-Figyelj Ross, légyszi felállhatok?-kérdeztem, mert egyre jobban szorított az idő, hogy meg kell csinálnom a koreográfiát.
-Nem.-válaszolt egyszerűen, le sem véve szemét a telefonja billentyűzetéről.
-Naaaaaaa.-kezdtem hisztizni.
-De olyan jól fekszem.
-De ez engem miért érdekel szerinted?-vontam fel a szemöldökömet.
-Mert annyira imádsz és fontos vagyok neked.-adta meg a számára egyértelmű kijelentést és felnézett rám.
-Jó ez egyértelmű, de akkor sem érdekel.-röhögtem ki és felpattantam. Ennek az lett az eredménye, hogy Ross feje előrebukott, majd egészében legurult a kanapéról.


(Ross szemszögéből)

-Auuuu.-kiáltottam fel, mikor megéreztem magam alatt a kemény padlót, hiába takarta azt egy vékony szőnyeg.
-Bocs, de ez a te hibád.-rántotta meg a vállát és felszaladt a lépcsőn. Hallottam ahogy becsukódik a szobájának az ajtaja. Mivel egyre kiváncsibb voltam, hogy mi volt neki ennyire sietős, utánamentem és beléptem a helyiségbe.
Lorina háttal állt nekem és éppen levette a pulóverét, így csak egy vékony póló maradt rajta. Mivel nem vette észre hogy ott vagyok mögötte felvette a mellédobott telefonját és beindított rajta egy zenét. A Cali Girls-t, már az első pár hangról felismertem, ezért elmosolyodtam. Mikor viszont táncraperdült a zenére, látszólag nagyon agyalva valami térformán és koreográfián, mert közbe firkálgatott is egy lapra, már én sem bírtam ki és elkezdtem énekelni. Mintha tényleg a kaliforniai lányokról énekelnék és ő lenne maga a Cali Girl elkezdtem hozzá közelebb menni, majd mikor hátrafordult és a szemembe nézett láttam, hogy elröhögi magát. Teljesen olyan volt, mintha arról dalolnék, hogy mennyire szexi is egy ilyen lány, ő pedig kérette magát és nevetve szaladgált előlem. A dal végére érve kimondtam az utolsó mondatot a szövegből:
That a Cali Girl is what I need

(Lorina szemszögéből)

Teljesen el voltam ájulva Ross alakításától és nevetve mentem oda hozzá.
-Kár, hogy én nem kaliforniai, hanem magyar lány vagyok végülis.-nevettem, mire magához húzott és megcsókolt.
-That a Hungarian girl is what I need.-énekelte átköltve eltolva magától, mire újra elröhögtem magam.
-Vicces vagy és imádlak, de ezzel nem jutottam előrébb.-biggyesztettem le a számat és az órára pillantottam. Fél órám volt indulásig.
Gyorsan nyúltam a telefonomért és indítottam be újra a zenét, folyamatosan agyalva. Körülbelül tizedszerre sikerült összehoznom egy elfogadható táncot, ezért készen álltam az indulásra. A többieket is hívtam magammal ezért Rocky, Ratliff, Ryland, Rydel és Ross társaságában ültem be az autóba, amit az első említett ember már be is indított és elindultunk a tánciskola felé, ahova hivatalosak voltunk.

Kérdezz-felelek

Sziasztok!
Még egy kis időbe telik amíg hozom az új részt, mert még alig írtam bele valamit, remélem nem haragszotok.
Addig is úgy gondoltam, hogy játszhatnánk valamit...bármit ami érdekel titeket kérdezzetek meg kommentben (lehet több is) és igyekszem rájuk válaszolni. Aki szeretné azzal a privátban is szívesen beszélek!:)
Ha nem szeretnétek nem kell de akinek van kedve, kérdezzen én pedig válaszolok..
UI:Az egészet azért találtam ki, hogy kicsit jobban megismerjetek..remélem éltek is vele..:) <3

Puszi

Újabb díjak!:o:)

Annyira de annyira hihetetlen de tényleg!:) Tisztára örülök, hogy ennyire szerettek, ugyanis az imént kaptam meg még pluszban három díjat az előző után méghozzá a legkedvencebb bloggeremtől  Martina B.-től<33

 

A legkedvencebb kommentelőmtől és olvasómtól Bettina Jurassa-tól:)<3

Valamint waltner klaudia-tól, egy nagyon jó írótól!:)

Nagyon köszönöm mindhármótoknak nagyon sokat jelent!

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot.
2. Válaszolj 11 kérdésre.
3. Írj 11 kérdést.
4. Küld tovább néhány embernek.

1. 11 dolog magamról:

    (leírom ugyanazokat mint múltkor, mert nem tudok mást kitalálni..:()

    -14 éves leszek

  -tánc nélkül nem tudom mit csinálnék

  -9 éve versenytáncolok, 5 éve zongorázom

  -nagyon fontosak számomra a családom tagjai és a barátaim

  -megfelelési kényszer pipa

  -nem bírom ha megbántok valakit és ezért simán megalázkodom

  -szeretem az állatokat és imádok olvasni

  -elképesztően lusta vagyok például tanulni, ezért van rettenetes átlagom

  -mindenféle zenét szeretek igazából, legalább egyszer mindenfélét meghallgatok

  -a szüleim elváltak még kiskoromban, így van két fél és két mostohatestvérem

  -nagy álmom, hogy színházi táncos legyek

2./1. (Martina B. kérdései) Válaszolj 11 kérdésre

  1. Hol laksz? Mi a település neve?

     Pest megye, Maglód:)

  2. Van testvéred?

     Van kettő féltestvérem és két mostoha is.

  3. Tartasz háziállatot?

     Anyukámnál van két kutyám, egy macskám és egy teknősöm, apánál pedig egy kutyám.

  4. Sportolsz valamit? Ha igen mit?

     Versenyszerűen és leigazoltan versenytáncolok.

  5. Szereted az autókat?

     Hát nem igazán érdeklődök irántuk:D

  6. Milyen filmeket nézel szívesen?
     Romantikus vígjáték a kedvenc, de mindenfélét megnézek.

7. Milyen zenéket szoktál hallgatni? Kedvenc előadó?
    Teljesen mindegy, igazából mindenfélét. R5<3

8. Szereted a gyerekeket?
    Igen nagyon:)

9. Babonás vagy?
    Hú hát nem igazán.

10. Mi szeretnél lenni felnőtt korodban?
     Leginkább táncos.

11. Mióta szereted az R5-ot?
     Lassan kb. fél éve, előtte pedig csak Ross Lynch fan voltam..:)

2./2. (Bettina Jurassa kérdései)
- Milyen a stílusod ? ( Az öltözködésed )
  Leginkább sportos volt, de mostmár igyekszem lazán de csinosan öltözködni.
- Szoknya vagy nadrág ?
  Nadrág.
- Honnan volt ihleted az íráshoz ?
  Mindig máshonnan szerzek ihletet:)
- Kiben csalódtál a legnagyobbat ?
  Egy régi legjobb barátnőmben.
- Milyen fiúk jönnek be neked a legjobban ? Érzelgős vagy kemény ?
  Tudjon mindkettő lenni egyszerre.
- Mi a legnagyobb álmod ?
  Rengeteg álmom van, jelen pillanatban..
- Ha bárhová eljuthatnál, hova mennél ?
  Sohaországba, vagy a Roxfortba.
- Melyik hírességgel találkoznál a legszívesebben ?
  Az R5 tagjaival.
- Milyen hangszeren szeretnél megtanulni játszani ?
  Nagyon régóta zongorázom, szóval az megy, de gitározni is szeretnék az alap szintnél (ahol most tartok) jobban megtanulni..
- Melyik tantárgyat utálod a legjobban ?
  Matek.
- Kiben bízol meg a legjobban ?
  A szüleimben és a legtöbb barátomban.

2./3. (waltner klaudia kérdései)

1. Mi a kedvenc színed?

   Lila.

2. Szereted a focit?Ha igen melyik a kedvenc focicsapatod?

   Nem szeretem..

3. Melyik a kedvenc állatod?

   Panda*-*

4. Ki a kedvenced az R5-ból?

   Ross, de a többieket is imádom.

5. Honnan ismerted meg az R5-ot?

    Először csak Ross-t ismertem és szerettem meg, aztán emlékszem, hogy rátaláltam a Crazy Stupid Love című számukra és akkor lettek a kedvenceim.

6. Melyik az az ország,ahova egyszer mindenképp elszeretnél jutni?

    Los Angeles és Olaszországba még egyszer vagy többször is.

7. Van házi kedvenced?Ha igen mi?

     Összesen három kutya, egy macska és egy teknős.

8. Mi a kedvenc tantárgyad?

    Irodalom és töri:)

9. Mi a kedvenc édességed?

    Mindegyik, konkrétan mindenféle édességet imádok.

10. Ha bármi lehetnél,mi lennél felnőttkorodban?

      Nagyon boldog.

11. Olvastad a blogomat?Ha igen mi a véleményed?

      Még nem olvastam, de most hogy rátaláltam el fogom olvasni az tuti:)

3. Írj 11 kérdést

   -Melyik az az ország ahová mindig el szerettél volna jutni?

   -Kedvenc dalod?

   -Van testvéred? Ha igen mi a neve?

   -Szerinted a legjobb sportág?

   -Kedvenc bloggerek?

   -Édesanyád keresztneve?

   -Legjobb előadó (színész, énekes)?

   -Mi a kedvenc színed?

   -Mik a hobbijaid?

   -Szeretsz táncolni vagy énekelni?

   -Voltál már szerelmes?

     +1 Szereted a blogjaimat?(My new life with R5, When Im gone...)

4.Küldd tovább néhány embernek

  http://nwebeginning.blogspot.hu/

  http://darkangel-bydina.blogspot.hu/

 

  UI:Tekerjetek lejjebb, ott a tizenkettedik rész:)<3

        Puszi

Tizenkettedik rész

Sziasztook!:)
Itt az új rész, elég sok dolog derül ki benne, bár szerintem nem lett annyira jó..mindegy ezt majd ti eldöntitek! Kérek szépen sok sok komit és még annyit, hogy olvassátok jó kedvvel!:)

(Lorina szemszögéből)

Reggel nagyon nyűgösen keltem. Bizonyára a sok történés kontra kevés alvás lehetett az oka. Fogalmam sincs. Nagy nehezen nyitottam ki a szemeimet, mert úgy konkrétan össze voltak ragadva a fáradságtól. Ross mellettem szuszogott, de én nem voltam abban az idegállapotban, hogy vágyakozva nézzem, ahogy édesdeden alukál, ezért elkezdtem bökdösni.
-Rossyyy-nyújtottam meg az utolsó betűt, miközben folyamatosan piszkáltam a kezét. Egy ideig semmit nem reagált, majd végül rávette magát és átfordult a másik oldalára. Na szép. Mikor végül megelégeltem, feltápászkodtam ülőhelyzetbe és körülnéztem a szobámban. A falióra reggel nyolcat mutatott, ami azt jelentette, hogy volt még jó pár órám elindulni a táncórára amit a lányoknak készültem tartani. Előkaptam a telefonomat és felléptem Facebook-ra. Egy üzenetem érkezett, méghozzá Lisától:
Szia Lori!
Ma a lányok négykor várnak a táncterembe amit megbeszéltünk. Addig is próbálj kitalálni valami táncot a srácok Cali Girls számára, mert ez lesz a divatbemutató címe is. Hozhatod Rydelt is, és a többieknek is biztos nagyon örülnének a csajok;)
Csókollak
Lisa

Halkan elkezdtem dúdolni a Cali Girls-t és már is jó pár koreográfia ötlet jutott eszembe. Talán kicsit túlzottan is beleéltem magam, mert azon kaptam magam, hogy ülve táncolok és ebbe beleremeg az egész szivacs.
-Kicsim. Megkérdezhetem, hogy mit csinálsz?-kérdezte csukott szemmel mormogva Ross, mire leálltam és számat lebiggyesztve benyomtam valami játékot a mobilomon és azzal szórakoztam még egy ideig. Egészen addig amíg meg nem untam és újra a mellettem fekvő alvó fiút kezdtem bökdösni.
-Rossyka kelj föl.-most a hasát kezdtem el ütögetni, de esküszöm nekem fájt, ahogy belevertem a kockáiba. Ross egyszer csak úgy döntött, hogy neki elég volt és a csipőmnél fogva magára rántott. Egetrengető csikizésbe kezdett, amitől hol röhögtem, hol jajgattam, hogy hagyjon már. Röpke öt perc után, mikor teljesen elfáradtam befejezte.
-Na így idegesítsél máskor korán reggel.-mosolyodott el, majd újra elhelyezkedett és bealudt. Még egy ideig tehetetlenül vergődtem és bökdöstem Ross-t, majd mivel úgysem történt semmi, inkább úgy döntöttem körülnézek a házban. A mosdóból a földszintre mentem, ahol már a Lynch gyerekek nagy része a nappaliban tartózkodott. Értem én itt Rockyt, Rylandet és ugye a plusz egy kölyköt, Ratliff-et.
-Reggelt!-köszöntöttem őket, mire mindegyik morgott valamit.-Hű mi ez a kirobbanó jókedv?-ültem le a kanapéra Rocky mellé.
-Mindenki szerelmes mi meg itt poshadunk.-fejezte ki magát gyönyörűen Ryland.
-És még csak a videójáték sem indul be.-kiáltott fel hisztérikusan Ellington a TV-t szuggerálva, ami kitartóan mutatta a töltés jelét.
-Mi az, hogy mindenki szerelmes?-kérdeztem felvonva a szemöldökömet.
-Anya és apa kettesben vásárolnak, aztán gondolom beülnek valahova és megisznak egy kávét, majd romantikusan andalognak és blablabla.-sorolta Rocky unottan.-Rydel azt a George-ot kísérte valahova, Riker pedig a szobájában van és ki sem mozdult onnan tegnap este óta. Azzal a lánnyal együtt. Cater vagy mi a neve.-legyintett.
-Catrin.-röhögtem ki hitetlenül.-És most komolyan itt fogtok szenvedni?-álltam fel és kimentem a konyhába.-Van gofrisütőtök?-kérdeztem mosolyogva.
A három fiú egyszerre pattant fel az egyes ülőhelyekről és felém vették az irányt. Sorban vették ki és tették le elém az össze, gofrihoz szükséges dolgot, majd fogták és kisfiúsan vigyorogva leültek az asztalhoz.
-Halljátok jó sokat bírtatok állva.-jegyeztem meg, de addigra a fiúknak nyomuk sem volt a konyha környékén. Betöltött a videójáték. Éljen.-Igazatok van, Lori mami majd megcsinálja a kis cuncikáknak a reggelit.-forgattam a szemem, de szerintem nem is hallották, úgy belemélyedtek a virtuális lövöldözésbe.
Miközben egyre több gofri sült ki a fejemben megszületett egy kész terv a táncra. Már csak gyakorlatban kellett előállítanom valahogy. Nagy gondolatmenetemet Ross szakította meg aki letrappolt a lépcsőn és miután öt percen keresztül bámulta a tévét, amiben a testvérei és Ratliff egymást öldökölték, felém indult.
-Na csak nem felkeltél álomszuszék? El sem hiszem.-mondtam, le sem véve a szemem a gofrisütőről.
-Mit csinálsz?-engedte el a füle mellett a megjegyzésemet.
-Minek tűnik?-kérdeztem vissza.
-Oké fáradt vagyok nem kell itt lekezelni.-túrt bele a hajába szenvedő fejjel és magával szembe fordított. Nekitámasztottam a hátamat a pult szélébe és a szemébe néztem. Még egy ideig csak egymást bámultuk. Ross, kezét a derekamon pihentette én pedig a mellkasára támasztottam az enyémet. A romantikus pillanatunkat Rocky zavarta meg aki fejét közénk dugva intézte hozzám kérdését:
-Lori mami kész van már a kajaaa?
-Persze Rockyka ha segítettél volna lehet, hogy kész lenne.-villantottam rá egy bájmosolyt majd nevetve meglöktem a fejét, hogy távozzon, Ross arcára pedig nyomtam egy puszit.

(Ross szemszögéből)

Lorina visszafordult a gofrisütőhöz, amiben már dühösen fortyogott a tészta. Átfontam a derekát a kezeimmel és a vállára támasztottam az államat. Így néztem ahogy dühösen próbálja kivakarni a sütőből a túlsűlt gofrit, majd elnevettem magam.
-Mit ártott neked az a szegény gofri?-biggyesztettem le a számat ahogy arrébbhajította az ételt. Természetesen, hogy nehogy kárbavesszen, utána ugrottam és elkezdtem enni.
-Fúj meg ne edd.-kiáltott fel Lori.
-Nincs ennek semmi baja.-hadakoztam és eltoltam felém nyújtott kezét a gofritól.
-Perszeeeeee Ross kaphat!-kiabált Ratliff felháborodva.
-Ha majd a te barátnőd csinálja a kaját te kapsz először!-röhögtem rá és jóízűen tovább csámcsogtam a gofrin.
-Az a baj, hogy NINCS BARÁTNŐM.-az utolsó két szót szinte ordította, mire Lori akkorát ugrott, hogy egy gofri a földre esett. Három testvérem ugyanabban a pillanatban nézett egymásra és pattant föl. Felénk rohantak és egyszerre ugrottak rá a leesett ételre.
-Srácok...amúgy-kezdte Lori átlépve a srácokon és letett az étkezőasztalra egy tányért.-Kész van.
A három földön fetrengő fiú bosszúsan felpillantott, majd felállt és sorban leültek az asztalhoz. Lorina felröhögött és engem kézenfogva odahúzott a maga melletti székre.
-Jó étvágyat!-mondta, mint egy anyuka és maga elé tett egyet a finom reggeliből. Két perccel később mintha eszébe jutott volna valami, felpattant és a lépcsőhöz szaladt.
-Mi van?-kérdeztem a széket hétralökve, hogy lássak valamit Lorinából.
-Riker, Catrin! Vágom, hogy imádjátok egymást, de kész a kaja és ha nem akartok éhen maradni, akkor siessetek, mert a maradék három átokfajzat már rávetette magát.-kiabált fel az emeletre, mintha meg sem hallotta volna a hangomat. A fejemet rázva elröhögtem magam és visszatértem enni az asztalhoz.
Riker szobájának ajtaja hirtelen kivágódott, de nem úgy, mintha olyan marhára nagy boldogság uralkodna a fenti területen. Csak a bátyámat láttam letrappolni a lépcsőn és ő is dühösen lökte arrébb Lorit.
-Riker bazdmeg mi bajod van?-pattantam fel idegesen és leguggoltam barátnőm mellé, aki elvesztve az egyensúlyát, a földön landolt. A szólított nem válaszolt csak dühösen hátranézett ránk.

(Lorina szemszögéből)

Hihetetlen volt Riker idióta kitörése. Akkorát lökött rajtam, hogy a bordámban, ahova könyökével bökött, még tíz perccel később is éreztem a fájdalmat. Rosson láttam, hogy kezd olyan lenni, mint legutóbb mikor összeveszett a testvérével.
Ross egyre idegesebb volt és amint engem felhúzott állóhelyzetbe, magához ölelt. Mikor Riker már a kabátját vette, barátom elengedett és odaáltt vele szemben. Kezdtek megjelenni a többiek is. Rocky Riker mögé állt, Ryland mellém, Ratliff pedig folyamatosan Rosson tartotta a szemét és láttam rajta, hogy bármelyik pillanatban képes lenne visszafogni, ha a vele szembe állónak ugrana.
-Szóval?-szólt már-már dühvel a hangjában Ross.
-Semmi közöd hozzá.-mondta végre hasonlóan Riker.
-Riker hol van Catrin?-kérdeztem halkan, mire a fiú rámemelte szikrákat szóró tekintetét.
-Elment.
-Hova?
-Nem tudom.
-Mi történt tegnap este?-kérdezte Ellington egészen nyugodt hangon.
-Megtudtam egy újabb dolgot...-válaszolt Riker.
-Visszajön még?-kérdeztem lehajtott fejjel.
-Elmondanád, hogy honnan tudjam, Lorina?-kérdezte újra felemelt hangon, mire kicsit nagyon megijedtem tőle.
-Sürgősen álljál le.-kiáltotta Ross és ökölbe szorult a keze.
-Rendben van.-kiáltotta gúnyosan.-Kedves Lorina, Catrin elhúzott a büdös francba, nem tudom, hogy hova és abban sem vagyok biztos, hogy valaha viszont látom. ÉS ezt mind köszönhetem a szüleinknek és annak, hogy túlságosan megbíztam Cat-ben.-hadarta le és ledobott a földre egy darab papírt, majd kirohant az ajtón, ami hatalmas csapódással csukódott be utána.
Lehajoltam, hogy felvegyem a földön heverő tárgyat. Egy újságcikk volt, Catrinnel a címlapon és ez állt rajta:
Elvált a híresség! Riker Lynch után, egy gazdag pasit is lapátra tett! Vajon kié a gyerek? Catrin Black hatalmas gondban...
És az alján kiemelve egy rész, bizonyára Mark által, aki ezt az újságot rendszeresen olvassa, méghozzá az, hogy ez a szám múlthét szombati.
Úgy néztem fel Ross-ra mint aki rémeket látott. A fiú aggódva ült le mellém a földre és a kezébe vette a lapot. Elkáromkodta magát, majd a testvérei kezébe nyújtotta azt.

(Ross szemszögéből)

Sok mindent tudtam erről a lányról, de egyre jobban utáltam meg. És a Riker felé érzett mai dühömet, nem sokkal későbbre sokkal de sokkal felülmúlta a Catrin felé érzett.

Díj:)

Sziasztoook!:)

Képzeljétek megkaptam életem legeslegelső blogos díját, J. Léna felhasználótól! Nagyon nagyon                   köszönöm!:)

Szabályok:

1.Írj magadról 11 dolgot

2.Válaszolj 11 kérdésre

3.Írj 11 kérdést

4.Küldd tovább néhány embernek

Akkor hááát kezdjünk neki:D

1.Írj 11 dolgot magadról

  -14 éves leszek

  -tánc nélkül nem tudom mit csinálnék

  -9 éve versenytáncolok, 5 éve zongorázom

  -nagyon fontosak számomra a családom tagjai és a barátaim

  -megfelelési kényszer pipa

  -nem bírom ha megbántok valakit és ezért simán megalázkodom

  -szeretem az állatokat és imádok olvasni

  -elképesztően lusta vagyok például tanulni, ezért van rettenetes átlagom

  -mindenféle zenét szeretek igazából, legalább egyszer mindenfélét meghallgatok

  -a szüleim elváltak még kiskoromban, így van két fél és két mostohatestvérem

  -nagy álmom, hogy színházi táncos legyek

2.Válaszolj 11 kérdésre

   1,Anyukád hogy becéz(ett)?

      Nem igazán szokott becézni, ez inkább apukám rezortja:)

   2.Legjobb barátod/barátnőd neve?

      A legjobb fiúbarátom Gergő, a legjobb barátnőm pedig Bori<3

   3.Kedvenc lánynév?

      Emma, Lorina

   4,Kedvenc színész/nő?

      Nincs úgy kifejezetten kedvenc.

   5.Mi az álmod?

      Most perpill hogy mindent meg tudjak amit szeretnék.

   6.Ki a példaképed?

      Egy táncos lány az egyesületünkből:)

   7.Van alvókád? Ha van mi a neve?

      Nincs és nem is volt, mindig más plüssökkel aludtam.

   8.Szoktál alkoholt fogyasztani?(őszintén)

      Bulik, események alkalmával egy-két korty ilyen minimális alkoholtartalmú italokból, de amúgy nem, nem       szoktam inni.

   9.Kakaó vagy kávé?

      Kakaó csak hidegen de bármikor, kávé nagyon nagyon ritkán és nem is minden fajta.

  10.Mi az a dolog ami nélkül nem mész el sehova?

      A telefonom.

  11.Ha a világon bárhova elmehetnél hova mennél?

     Huhh rengeteg helyre, fogalmam sincs így most...

3.Írj 11 kérdést

  1.Melyik a kedvenc tantárgyad és miért?

  2.Van testvéred? Ha igen hogy hívják?

  3.Milyen filmeket szeretsz?

  4.Sportolsz? Ha igen mit?

  5.Legjobb barát/barátnő neve?

  6.Mivel szeretnél foglalkozni felnőttként?

  7.Kedvenc könyv?

  8.Szerinted mi a legszebb lány és fiú név?

  9.Top 3 blog?

10.Kihez állsz a legközelebb, akinek elmondasz mindent?

11.Voltál szerelmes vagy volt kapcsolatod?

  +1.Szereted a blogjaimat?(My new life with R5, When Im gone...)

4.Küldd tovább néhány embernek

  http://mylifewithr5.blogspot.hu/

  http://szerelemr5.blogspot.hu/

 http://csakegylanyfeljegyzesei.blogspot.hu/

Tizenegyedik rész

Jajj nagyon régen írtam, remélem nem haragszotok...viszont most itt az új rész, amiben Riker rajongók előnyben, hiszen most az ő történetbeli életéből tudhatunk meg dolgokat:)
Viszont nem kaptam egy írós munkát sem, úgyhogy ezt inkább majd később elindítom újra..A másik blogomhoz és ehhez is pedig kérek szépen sok sok véleményezést légyszi!
Jó olvasást ehhez a részhez!!:)

(Lorina szemszögéből)

Értetlenül néztem Riker után, majd Catrin felé fordultam. A lány szeme könnyes lett, szemében a csillagok tükröződtek.

-Catrin, hogy kerülsz ide?-kérdezte felállva Ross és odajött hozzánk.
-Erre jártam, gondoltam benézek.-mosolyodott el szomorúan és rám nézett.-Te hogy kerülsz ide?
-Mindent megtudsz majd, viszont most mondja el valaki, hogy Riker miért ijedt meg tőled és mi úgy egyáltalán ez az egész..-hadartam le. A mellettem álló lány csak sóhajtott egyet, megragadta a karom és behúzott a házba. Hallottam ahogy Ross utánunk rohan.
-Catrin mondj már valamit..-kiabáltam rá.
-Mindjárt megtudsz mindent.-mondta és felrángatott a lépcsőn. Végül megálltunk Riker ajtaja előtt és Catrin mintha kissé megijedt volna. Ross viszont egyből kapcsolt és benyitott a szobába.
-Riker ne legyél olyan mint egy ötéves.-szólt rá bátyára, aki az ágyában feküdt.
-Mitől lennék olyan mint egy ötéves?-nézett fel a fiú és mikor meglátta a lányt egyből felpattant és kifelé igyekezett volna, ha Ross nem kapja el a csuklóját.-Beszélnetek kell.
Riker erre visszaült az ágyra és felnézett Catrinre.-Miért jöttél?
-Szeretnék veled tisztázni pár dolgot.
-Szerintem nincs miről beszélnünk.
Az arcomon kezdett látszani, hogy fogalmam sincs arról, hogy miről folyik a szó és ezt Riker is észrevette.
-Lorina nem tudom, hogy mennyit tudsz ebből az egészből, de hidd el, hogy szépen lassan számodra is ki fog derülni minden.-suttogott titokzatosan és visszafordult Cat felé.-Szóval?
-Riker én szeretlek. Még mindig szeretlek!-vallotta be Catrin mire én teljesen ledöbbentem. Mi az, hogy még mindig? És akkor fellángolt bennem egy emlékkép. Két éve, mikor ide utaztam Amerikába a cserediák program miatt és Catnél laktam, egyik nap a lány a szokásosnál is többet titkolózott. Mikor rákérdeztem, hogy milyen srác van a dologban, csak annyit mondott: Egy szöszi.


(Ross szemszögéből)

Lorin szépen lassan látszani kezdtek a megértés apró jelei. Látszólag végiggondolt mindent.
-Ti jártatok?
-Egészen addig, amíg ki nem derültek egyes dolgok Catrinről.
-Milyen dolgok?
-Hát nem jók.
-Például?
-Például, hogy azért volt velem, hogy hírnevet szerezzen magának. És amint ez lehanyatlott, valamint kiderült, hogy van egy gyereke is, inkább visszajött ide egy új esélyért.-mondta bátyám.
-Na jó várjunk. Neked van egy gyereked?-kérdezte Lorina ledöbbenve Cat-től.
-Hát. Igen...Egy éves múlt.-jelent meg egy halvány mosoly az arcán.-És ezért jöttem egyébként. Riker, Raul a te fiad...-nyögte ki, mire a szobában mindenkinek teljesen elkerekedett a szeme. A bátyám is kezdett megenyhülni, mi több, megjelent egy apró mosoly az arcán.
-Az én fiam?-kérdezte Riker felnézve a lányra.
-Igen. És...nagyon szeretlek, komolyan. Nem csak a hírneved miatt..akkor, elragadott, hogy híres lehetek, de megtanultam, hogy semmi értelme, ha közben nem vagyok boldog. Ezért szeretnélek visszakapni.

(Lorina szemszögéből)

Elgondolkodtam Catrin szavain. Nagyon reméltem, hogy velem nem fog ekkora tévedés történni. Nem akarom Ross-t csak a hírneve miatt szeretni. De úgy néz ki erre figyelnem is kell, mielőtt bekövetkezik.
Miközben gondolkodtam Riker felállt Cat-tal szemben.
-Ígéred?-kérdezte.
-Ígérem.-suttogta a lány és hagyta, hogy a fiú átölelje. Én halványan elmosolyodtam, hogy az egyik legjobb barátnőm és az újdonsült egyik legjobb barátom, talán újra egymásra talált és Ross felé fordultam.
-Mennyi időt jósolsz nekik?
-Hát ha már ezek után is szeretik egymást, akkor nagyon sokat.-nyitotta ki előttem az ajtót és otthagytuk az ölelkező párt kettesben, hadd beszéljék meg a problémáikat.
Ross-al kézenfogva sétáltunk le a lépcsőn, ahol már az udvarról pakolták befelé a dolgokat.
-Na?-kérdezte Rydel.-Mi van velük?
-Hát ezt majd elmesélik ők.-mosolygott a mellettem álló fiú.-Lehet, hogy te annyira nem fogsz örülni neki, de egy részének biztos...-nevette el magát, majd mikor Rydelt otthagytuk kétségek között, a fiú a fülembe suttogta:-Nem igazán értik meg egymást Catrinnel, ezért a nővérem nem bírja annyira.
Erre én a szemöldököm felvonva bólintottam és előre sajnáltam Rydelt és Cat-et is a hírek miatt.
Eközben beálltam Stormie-hoz mosogatni, Ross pedig kiment a kertbe, hogy a fiúknak segítsen. Mosolyogva néztem ki az ablakon és elnevettem magam az ökörködésükön. Hatalmas ásításomra Stormie persze felfigyelt.
-Jesszus, örülök, hogy kint maradtam.-mosolygott.-Rengeteg dolog történt ma nem de? Új munka, veszekedés, majd kibékülés, világító lampionok, hangulatos este, Catrin megjelenése és még nekem bizonyára sok sok új hír..-nevette el magát, mintha tudná, hogy mennyi új dolgot kell majd feldolgoznia.-Holnap is dolgozol?-kérdezte.
-Igen, be kell tanítanom egy táncot az R5 egyik számára..még ki sem találtam semmit, úgyhogy megyek és megpróbálom megálmodni..-ásítottam újra, majd elköszönve Stormie-tól egy kis öleléssel, kimentem az udvarra a fiúknak is jó éjszakát kívánni.

(Ross szemszögéből)

Rettenetesen fáradt voltam az egész nap után. Volt ebben minden, komolyan, de ezt szerintem a többiek is átérezték. Amikor Lorina kijött az udvarra, mindenkitől elköszönt és megvárt az ajtóban. Együtt mentünk fel a szobájába, ahol egész egyszerűen bedőlt az ágyba és pedig úgy voltam vele, egy pár vagyunk és aludhatunk együtt, ezért befeküdtem mellé és mindkettőnket rögtön elnyomott az álom.

Még sajnos nem új rész...

Srácok, nagyon sajnálom, hogy ennyit kések az új résszel, igyekszem minél előbb hozni, csak nagyon nincs időm, meg ihletem sem...nagyon remélem, hogy senki sem haragszik és továbbra is olvasni fogtok. Kérlek benneteket legyetek türelmesek, mert nem akarok összecsapott fejezeteket hozni, ezért tart ennyi ideig...Köszönök mindent és már nem kell sokat várni, hamarosan lesz új rész remélhetőleg!!!

Puszi <3

Tizedik rész

El sem hiszem, hogy már a tizedik résznél vagyunk:oo Nagyon köszönöm mindenkinek, hogy eddig olvastatok, őrizzétek meg ezt a szokásotokat a továbbiakban is:D amúgy viccet félretéve tényleg nagyon sokat jelentetek és jelentenek nekem a hozzászólásaitok, bíztatásaitok. Kérlek titeket továbbra is véleményezzétek az írományokat, olvasgassátok a másik blogomat is éééééés kérlek benneteket, hogy az írós versenyes pályamunkákat minél előbb küldjétek. Köszi mindent, jó olvasást! <3

(Ross szemszögéből)

Fogalmam sincs mióta ülhettem ott a hideg kövön, de különösebben nem is érdekelt. Szerintem észre sem vették, hogy nem vagyok bent. Egy gyerekkel több vagy kevesebb. Végül is mindegy. Fejemet hátradöntve gondolkodtam. Néha elmosolyodtam ahogy felvillantak előttem az elmúlt pár nap emlékei, néha sírni lett volna kedvem a jelenlegi helyzeten. Miközben folyamatosan agyaltam, a családom többi tagja már elkezdte kipakolni a grillezéshez szükséges dolgokat a ház előtti kert részre. Semmi kedvem nem volt sem felkelni sem kommunikálni ezért inkább maradtam a helyemen és tovább gondolkoztam.

(Lorina szemszögéből)

Az ágyamon ültem fejemet hátradöntve és ölemben Marcipánnal folyamatosan gondolkodtam. A síráson túl voltam, most csak üres tekintettel bámultam a semmibe. A fejem lüktettet, a szemem vörös volt és a kinyúlt pulóvert viseltem amit még Rosstól kaptam kölcsön első nap. És megint elfogott volna a sírás, ha nem ordítanak fel nekem a földszintről:

-Lorinaaaa gyere kezdjük a grillezést!

Nyögdécselve tápászkodtam föl és kaptam a kezembe a nyávogó macskát. Az ajtóból még egyszer hátranéztem és megláttam egy pokrócot. Kis gondolkodás után végül felkaptam azt is és lementem a lépcsőn.
-Jézusom Lori mi van veled, úgy nézel ki mint aki órákat bőgött.-lepődött meg kinézetemen Riker, aki egyedül tartózkodott a földszinten és a salátát készítette elő.
-Nagyon jó meglátásaid vannak.-válaszoltam motyogva.
-Mi baj?
-Ross...
-Ja a képes incidens?-húzta el a száját.
-Aha.-mondtam, mire közelebb jött és megölelt.
-Sok sikert a kibéküléshez.-suttogta és eltolt magától.
Szomorú mosolyra húztam a számat, majd Riker után mentem. Már mindenki a kertben tartózkodott. Elöl már zajlott a sütögetés, a srácok a grillsütő mellett álldogáltak. Csak egy valakit nem láttam. Rosst.
Próbáltam feltűnésmentesen a hátsókertbe lopózni és asszem sikerült is, mivel senki nem vett észre. És még mindig ugyanott ült.

(Ross szemszögéből)

Ijedten kaptam fel a fejem mikor meghallottam, hogy valaki rátapos egy gallyra nem messze tőlem. Kicsit meglepődtem mikor megláttam ki az. Lorina volt és felém tartott.
-Ezzel takard be magad.-hajított felém egy (nem mellesleg pink) pokrócot, majd lerakta mellém a macskáját és visszament előre.
Halványan elmosolyodtam de aztán újra visszatértem komolyságomra és elkezdtem simogatni Marcipánt. Kis idő múlva mikor már mindenem zsibbadt és ki is találtam nagyjából, hogy mit fogok csinálni, felálltam és én is előrementem.
-Jéé Ross is előkerült!-ordította el magát Ratliff játszott csodálkozással, mikor beléptem a családom látóterébe. Lorina ijedten kapta fel a fejét és valamit motyogva anyának, akinek amúgy éppen segített, berohant a lakásba. Én meg utána.
-Lorina légyszíves...-kiabáltam utána és amint beértem elkaptam a csuklóját.
-Mi van?-kérdezte suttogva leszegett fejjel.
-Meg tudsz nekem bocsátani a viselkedésemért?
-Miért akarnék egyáltalán?
-Meggondolatlan voltam. Csak tudod...vannak dolgok amiktől féltelek. És ennek a következménye pont olyan. De nem tagadlak le. Soha.-vallottam be, mire felemelte a fejét és rám nézett.
-Nem tudom mit gondoljak most erről az egészről. Köszönöm, hogy féltesz de erősebb vagyok mint ahogy azt gondolod. És sajnálom amiket mondtam.-temette tenyerébe az arcát.
-Nem akartam, hogy miattam sírj.-fogtam meg a kezét és magamhoz húztam.
-Tök mindegy.-fordított el a fejét és megtörölte kisírt szemét.
-Sajnálom.
-Én is.
-Neked nem kell.-hajoltam közelebb suttogva és megcsókoltam. Hosszas csók volt és szenvedélyes. Mintha évekig lettünk volna rosszban, pedig csak egy óra volt.
-Kimegyek oké? Anyukád már biztos hiányol.-suttogta és elindult ki az udvarra.

(Lorina szemszögéből)

Remélem jól tettem, hogy hittem neki. Szerencséje, hogy ennyire beleestem és még a fejem is kitisztult, másképp nem bocsátottam volna meg neki. Jó azért egyértelmű, hogy az én hibámból is lett ez az egész veszekedés.
A csókunk után, amit már annyira vártam, kimentem vissza az udvarra és beálltam Stormie mellé a hagymát vagdalni.
-Na mi van kisasszony?-szólított meg Riker és beállt mellém.
-Asszem minden rendben.-mosolyogtam rá.
-Ennek örülök. Nagyon kellett szerintem mindkettőtöknek a másik, úgyhogy vigyázzatok is egymásra!-kacsintott és titokzatosan mosolyogva odébbállt.
Csak megvontam a vállam hangos gondolkodásán, majd meghallottam, ahogy valaki elkiabálta magát volna magát.
-Ezt nézzétek milyen szép!
Odafordultam és gyönyörű látvány tárult elém.

-Úr isten!-kiáltott fel boldogan Rydel, aki éppen a kapuban álldogált George-al az oldalán. Ők is odarohantak a társaságunkhoz, amibe már Rosson kívül mindenki beletartozott. Ámuldozva néztük a felszálló lampionokat, amik bizonyára a tengerpartról jöhettek. Egyszer csak valaki átkarolt hátulról és belepuszilt a hajamba.
-Szia.-fordítottam hátra a fejemet mosolyogva.
-Szia.-suttogta és megcsókolt.
Még sokáig ott álltunk és néztük a világító lámpásokat. Ross a csókunk után újra átkarolt hátulról én pedig nekidöntöttem a fejem a mellkasának. Körbenéztem, hogy lássam mit csinálnak a többiek. Riker csak mosolyogva bámult felfelé karba tett kézzel, mintha gondolt volna valakire. Ratliff és Rocky nevetve beszélgettek valamiről, miközben az ég megvilágította boldog arcukat. Ryland fényképezett, Stormie és Mark pedig összeölelkezve álldogáltak. Rydel pedig...Rydel megcsókolta George-ot, mire mindegyikünk hatalmas üdvrivalgásban és tapsviharban tört ki. Ők nevetve szétrebbentek, majd persze újra átölelték egymást. A filmbeillő, gyönyörű pillanatot Ryland kiáltása törte meg, aki megunta a fotózgatást:
-Együnk már!-és odarohant a grillsütőhöz, ami mellett az asztalon már hívogatóan álltak a vacsorához szükséges dolgok. Először mindenki azt hitte viccel, de nem. Ryland ilyenben azt hiszem nem viccel. Röhögve mentünk utána és ültünk le az asztalhoz. Hirtelen valaki csöngetett és mindenki odakapta a fejét.
-Catrin?-kerekedett el a szemem és odarohantam, hogy átöleljem. Felismertem a lányban az egykori amerikai levelezőtársam és cserediákot. Riker felnyögött és ijedten felpattanva a székről besietett a házba.

Kilencedik rész

Sziasztook!:)
Hát jó sokáig tartott, de itt a következő rész. Remélem tetszeni fog! Komizzatok sokaat, jelizzetek a játékra és a másik blogot is olvassátok. Puszi mindenkinek:)
Jó olvasást! <3

(Lorina szemszögéből)

Megbeszéltük a lányokkal a holnapot és amint ők eltávoztak vissza az öltözőjükbe, mi is elindultunk kifelé. Rydellel és Lisával az egész napot megvitattuk amíg elértünk a zsűriszobához, aholis én felkapva a dolgaimat elindultam hazafelé, minden ismerőstől elköszönve, amikor Rydel utánamszólt:
-Figyu Lori én nem megyek veled haza, mert izé...-mondta zavartan elvörösödve.
-George van a dologban?-mosolyogtam és próbáltam nem nevetni.
-Igen, úristen meghívott egy italra...-kezdte hadarva és állati boldogan.
-Na jössz?-szólt közbe George, majd mindketten elköszönve elindultak. Nagyon drukkolok nekik már most.
Én a gondolataimba merülve léptem ki az épületből, ahol már állt három lány, köztük Kimberly is. Odamentem és megszólítottam őket:
-Sziasztok! Nagyon gratulálok!-mosolyogtam rájuk.
-Köszi, hogy beválogattatok!-szólt azt hiszem Kitty és elmosolyodott. Majd ugyanígy tett a maradék kettő, Kimen kívül Bella talán.
-Ti voltatok az én kedvenceim hárman, szóval alap, hogy beválogattalak titeket.-mondtam, majd elpillantottam a hátuk mögött és megláttam a szőkeséget, aki épp átgyalogolt a gyalogátkelőn. Mikor ő is észrevett engem, mosolyogva felgyorsította a lépteit. A lányok is lassacskán észrevették, hogy valamit nagyon bámulok, így hátrapillantottak és láttam ahogy Kitty és Kimberly összenéznek, majd elvigyorodnak.
-Hallooood te tudod kivel szemezgettél az előbb?-kérdezte szinte sikítva Kitty.
-Persze hogy tudom.-mosolyogtam rá és magamhoz intettem a közeledő Rosst.
-Sziasztok!-köszöntött minket, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Kitty és az épületből éppen kilépő pár lány vágyakozva néztek minket, majd a többiek asszem erőt véve magukon továbbsétáltak, Kitty viszont nem bírta.
-Ti jártok?-kérdezte.
-Valami olyasmi.-adtam meg a választ nevetve.
-Király.-vigyorgott.-Ross kaphatok egy autógrammot?
-Figyelj szerintem mostantól, ha már Lorina és gondolom Rydel is ismer, elég sokat fogunk találkozni.-nevetett a szólított és átkarolta a vállam.-Na mi megyünk csajok, további jó napot!
És elindultunk. Kiderült, hogy Ross már autóval jött, úgyhogy abba pattantunk be és mentünk haza. A házba beérve köszöntöttük az otthonlévőket és a konyhába mentünk. Ross beállt apja mellé a húst előkészíteni, amit kint akartunk megsütni én pedig mosolyogva néztem, ahogy szakácskodnak. Ekkor megcsörrent a zsebemben a telefon és elővettem. A képernyőn a 15 éves húgom képe és neve villant fel.

-Hello hugi.-vettem fel a telefont.
-Te megvesztél?-ordított bele a telefonba.
-Dalma te miről beszélsz?-értetlenkedtem.
-Három napja vagy Los Angelesben. Egyetlenegy e-mailt írtál, akkor is azt, hogy megérkeztél, és több mint három órával a leszállás után. Semmit nem tudtunk rólad. Erre ma nézem az R5-os rajongói oldalt és mit látok? Hogy te sétálgatsz Ross Lynch-el kézenfogva. Mi ez az egész?-kérdezte dühösen, de hallottam egy kis kiváncsiságot is a hangjában.
-Majd valamikor elmesélem az egészet oké? Viszont most..Ugye csak egy kép van fent és azon sem látszik az arcunk?-kérdeztem aggodalmasan a szám szélét rágdosva.
-Veletek van tele az egész internet.-vallotta be, mire totálisan lesápadtam. Nem akartam ezt és szerintem Ross sem.
-Figyelj, majd valamikor visszahívlak, most éjszaka van.-hazudtam össze-vissza neki.
-Lorina tudom, hogy mennyi az időeltolódás ne nézz már hülyének.-oltott le unottan, de nem volt kedvem a megsértődéshez.
-Szia és csók a családnak.-tettem le a telefont. Riker, Rocky és Ratliff trappolt le a lépcsőn. Mikor meglátták az ábrázatomat, azt hiszem kicsit megijedtek.
-Neked meg mi bajod van?-kérdezte ijedten Ellington és odajött hozzám a többiekkel együtt. Elmondtam nekik nagyjából azt, hogy a sajtó miatt vagyok kiakadva, mert ezután tuti rajtunk fog lógni és nem hagynak minket békén és egyből rádöbbentek a dolog súlyára.
-Ross nagyon érzékeny az ilyesmire. Volt már kapcsolata aminek emiatt lett vége, szóval próbáld neki óvatosan beadni az infót..-gondolkodott Rocky hangosan, mire még jobban lesápadtam.
-Előbb mindenképp vedd ki a kezéből a konyhakést.-adott tanácsot Ratliff, mikor elindultam a konyha felé.
Én csak felvont szemöldökkel hátranéztem rá és bementem Ross-hoz.
-Figyu kijössz egy kicsit?-kérdeztem erőltetetten mosolyogva tőle.
-Mi van?-kérdezte és láttam ahogy kiül az arcára az aggodalom. Ekkor Ryland befutott a konyhába a telefonjával a kezébe és fején látszott, hogy eléggé fél megmutatni ami a képernyőn látható.-Mi folyik itt?-kérdezte Ross idegesen és kikapta testvére kezéből a készüléket.-Annyira tudtam.-hajtotta le a fejét és mindenkit arréblökve kisétált a szobából. Felvettem az asztalra lehajított mobilt és megnéztem. Mi ketten, csókolózva voltunk rajta láthatók. Fantasztikus.
-Ross! Ross álljál már meg!-kiabáltam utána feszülten. Nem kaptam választ ezért én is elindultam az udvarra ahova ő. Hátramentem a hátsókertbe és megláttam. Idegességében felrugott egy-két, a földön hagyott dobozt és nekidőlt a ház falának.

(Ross szemszögéből)

Ideges voltam. Egyszer már ment tönkre kapcsolatom egy ilyen fénykép miatt. Az a lány, történetesen egy Abigail Joseph nevezetű szőke szépség, azt hitte bírni fogja, hogy nincs magánélete. Tévedett. Tönkrement egy internetes hírtől az élete, engem pedig elküldött. Nem volt nekem olyan fontos, mint most Lori, de mégis úgy éreztem, miattam lesz totál depressziós. Nem akartam ezt Lorinának. Nagyon nem.
-Miért jöttél utánam?-kérdeztem motyogva.
-Mert aggódtam érted.
-Semmi értelme. Inkább érted kell aggódnunk.-pillantottam fel ő pedig mellém állt.
-Miért kéne?-dőlt hátra.
-Lorina, híres vagyok. Nagyon jó meg minden, de az összes lépésemet figyelik. Ezzel a képpel megtudták, hogy mi van. És téged is így fognak kezelni mint engem. Én meg ettől féltem.-vallottam be.-És most két dolgot tehetünk. Vagy letagadom és eljátsszuk, hogy nem bírjuk már egymást. Vagy felvállaljuk és tűrjük, hogy a magánéletünkben turkálnak.
-Te képes lennél engem letagadni?-kérdezte elképedve és szemében csalódottság tükröződött.
-Nem tudnálak. Pont ez a baj. Így viszont nem marad magánéleted. Én már megszoktam. De félek, hogy nem fogod bírni.
-Ross miért csinálod ezt? -akadt ki.-Azt hiszed ilyen gyenge vagyok, hogy ennyit ne bírnék?
-Értsd már meg, hogy féltelek.-kiabáltam.
-Hidd már el, hogy nincs értelme. Én vállalom a kockázatot. De ha te egy libának akarsz beállítani, aki csak úgy lesmárol, de nem szeret és ezzel megalázni, akkor hajrá, de rám ne számíts.-kiabálta, majd elviharzott.
Lassan lecsúsztam, végig a falon és leültem a tövébe. Még percekig csengtek a fülemben Lorina szavai. Fogalma sincs milyen így az élet. Nem tudja, hogy mennyi mindent kell eltitkolni, különben minden tönkremegy. Nem tudja megérteni. Nem tudtam eldönteni mit csináljak. Ha letagadom, akkor megalázom. Ha nem, akkor tönkreteszem. Mi legyen?
Arcomat a tenyerembe temettem, gondolataimtól sajgó fejemet ráhajtottam felhúzott térdemre. Már sötétedett, de nem akartam bemenni. Csak egyedül lenni. Semmi mást.

(Lorina szemszögéből)

Nem hiszem el. Ennyire nem bízik bennem? Azt hiszi, hogy most ezért összeroppanok? Akkor nagyon nem ismer. Tudom, hogy értékelnem kéne, amiért aggódik értem, egyértelmű, hogy szeret...de nem akarom, hogy féltsen. Fel akarom vállalni, hogy szerelmes vagyok belé.
Gondolataimmal összekavarodva csaptam be a bejárati ajtót magam mögött. Stormie kicsit megijedt azt hiszem, a fura kirohanásomtól de nem érdekelt úgy igazán. Felmentem a szobámba, magamra zártam az ajtót és könnyes szemmel bedőltem az ágyamba.

Olvassátok végig és jelizzetek sokan!:)

Nagyon nagyon sajnálom, hogy ilyen sokat kell várni az új részre. Higgyétek el nagyon igyekszem de se időm, se ihletem nincs olyan sok, hogy össze tudjak hozni egy rendes részt...Előreláthatólag a hétvégén már tudom hozni, addig is izguljatok, hogy mik fognak történni valamiiint rendezek egy kis játékot, semmi komoly vagy ilyesmi csak játék. Kéne írni egy ilyen *KE* sztori szerű egyrészes fanfictiont az R5-ról és elküldeni nekem a petrakuti@gmail.com címre. A legjobb hármat kiteszem az oldalra is és kapnak szerkesztett képet névreszólóan egy sztárról akiről akarják valamint még egy kis meglepit! Egy ember írhat többet is, de maximum hármat és lehetőleg egy levélbe küldje el mindenki az összeset. Ide kommentben írjátok meg ki jelentkezne, mert azokat felírom és onnantól kezdve jöhetnek a munkák. A határidő jövöhét vasárnap, azaz Március 16-a. Ha nem jelentkeztek legalább négyen akkor elhalasztom a versenyt  és megrendezem később. Remélem sokatoknak lesz kedve hozzá, én is nagyon várom az írományaitokat! 

Ha bármi kérdésetek van kommentben, vagy e-mail címemen amit följebb írtam lehet mondani.

Sok puszi és jelizzetek!:) <3

Nyolcadik rész

Sziasztok!:)
Ez a rész teljes egészében Lorina szemszögéből íródott, mert vele történnek majd meghatározó dolgok. Remélem azért tetszeni fog nektek! Valamint kérlek benneteket, olvassátok a másik blogomat is:http://whenimgone-london.blogspot.hu/  és véleményezzétek légyszi mindkettőt, mert csak úgy tudom meg, hogy mit gondoltok róluk. Ééés még annyi lenne a közlendőm, hogy mivel már nem vagyok beteg és jövőhéten suliba kell mennem, visszatérnem a többi teendőmhöz, nem tudom majd ilyen gyorsan hozni a részeket, de nagyon igyekszem majd legalább kétnaponta...remélem nem haragszotok meg, ha nincs mindennap új rész, csak minden második nap...
Na ennyi lenne, nagyon jó olvasást! <3

(Lorina szemszögéből)

Reggel nyolckor, mint ahogy az várható volt, tekintve, hogy este beállítottam, megszólalt a telefonom ébresztője és hangos vijjogással vert fel álmomból engem és a rajtam fekvő macskát is. Marcipán, merthogy így neveztem el a kis állatot, ijedségében belemélyesztette karmait a hasamba, ami azt eredményezte, hogy én is még jobban megijedtem és ledobtam magamról a cicát. Jó neki, hogy talpra esik. Nekem már nem volt ekkora szerencsém. Mikor elindultam lefelé az ágyamhoz vezető lépcsőn kétszer botlottam meg és a másodiknál már szép szóval élve pofára is estem. De legalább ez az aranyos esés felébresztett eléggé ahhoz, hogy legyen erőm bármit is csinálni. Úgy éreztem felvertem az egész házat a reggeli attrakciómmal, de úgy tűnt megszokták a zajt. Én viszont így is csak arra tudtam rávenni magam, hogy halkan, lábujjhegyen sétáljak ki a fürdőszobáig és zuhanyozzak le, majd varázsoljak magamnak emberi külsőt. Hát nagyjából sikerült. A szobámba visszatérve felkapkodtam a tegnap kikészített ˝első nap a munkában˝ szerelésemet és belenéztem a tükörbe. 

Mivel úgy valamennyire meg voltam elégedve a külsőmmel elindultam ki a szobámból. Marcipánt felvettem és átvittem Riker-hez, mert úgy voltam vele, ő az aki tud rá vigyázni. Kár, hogy még aludt. Majd a macska felébreszti. Lassan hang nélkül lesétáltam a lépcsőn és bementem a konyhába inni egy pohár vizet.

-Jó reggelt!-köszöntött egy ismerős hang, mire úgy megijedtem, hogy azt hittem szívrohamot kapok.

-Úristen de megijesztettél...-fújtam ki magam és megfordultam.-Hogyhogy fent vagy?

-Öhm izé...nem tudtam aludni.

-Ross, te mindig tudsz aludni.-vontam fel a szemöldököm, majd végignéztem rajta.-Nem mellesleg. Utcai ruhában vagy...-céloztam a farmerjára, fekete, feliratos pólójára és kapucnis pulcsijára.

-Na jól van téged nem lehet átvágni.-adta meg magát.-Elkísérlek dolgozni.-jelentette ki, mire elmosolyodtam.

-Nagyon jó fej vagy.-nevettem fel és odamentem hozzá.

Közelebb hajolt, majd hosszan megcsókolt. Mosolyogva húzódtam el tőle és az ajtó felé vettem az irányt. Ő persze utánam.
-Várj...vedd fel a napszemüvegem.-nyújtotta oda fekete Ray Ban-jét.
-Miért?-kérdeztem furán, miközben átvettem tőle.
-Lesifotósok és rajongók mindenhol.-adta meg a választ. Bólintva feltettem magamra a napszemüveget és kiléptem az ajtón. Ő a kapucniját fejébe húzva jött utánam és megragadta a kezem.
-Kocsival megyünk?-kérdeztem rápillantva.
-Nem hinném, hogy jó ötlet. Senki sem tudja, hogy eljöttem, nem hogy még az autót is elviszem.
-Oké.-mosolyogtam és elindultunk az utcán. Végig beszélgettünk és nevettünk Ross hülyeségein. Mikor például megvettük a reggelinket és a kávénkat egy kis kávézóban lekapta magáról a pulcsit és közölte a fánkra mutatva, hogy olyan jól néz ki, hogy látnia kell izmait. Én könnyezve röhögtem rajta, ahogy elkezdte húzogatni a szemöldökét és flörtölni a fánkkal, majd hatalmas beleéléssel enni. Az egész tiszta vicces volt meg minden, csak észre kellett vennünk, ahogy körülbelül ötven lány kezd el futni felénk és egy pár fényképezőgéppel rendelkező ember, ezért mikor a velem szemben ülő fiú ezt észlelte mindenek előtt a fánkot kapta fel, aztán a pulcsiját és végül megkérdezte:
-Mennyire tudsz gyorsan futni?
-Hát eléggé...
-Akkor mutasd meg.
És elkezdtünk rohanni amilyen gyorsan csak tudtunk, kézen fogva, majd hirtelen Ross befordult egy sarkon és behúzott egy kis bemélyedésbe a falon. Óvatosan kipillantott és amint biztos volt benne, hogy senki sem követ minket visszafordult hozzám.
-Na mehetünk.-erre elnevettem magam és elindultunk. Még szerencse, hogy jó fele kergettek a drágalátos rajongók és paparazzik, mert ha nem lettünk volna öt percre attól a helytől ahova Lisa rendelt, tuti elkések. Nemsokára oda is értünk az épülethez, ami inkább hasonlított egy színházhoz, mint valami munkahelyhez. Egy gyors csók után Ross rejtőzködve elfutott.
Én bizonytalankodva léptem be a hatalmas épületbe és egyből megláttam Lisát.
-Húha kislány te tudod hogy kell pontosan érkezni.-nevetett fel amint meglátott és megölelt.
-Tudom én.-nevettem én is.-Na mit csinálunk?
-Mivel az R5-al nem igazán van dolgom, terveztem egy kollekciót, amit be is fogok mutatni New Yorkban. Csakhogy az egészből hiányzik az a tíz modell, akik viselni fogják a költeményeket. Őket fogjuk ma válogatni. Te is zsűrizni fogsz többek közt, valamint elhívtam Rydelt is, de ő csak később jön.-avatott be, mire mosolyogva bólintottam. Nem olyan munkára számítottam ami még tetszik is.-De előtte neked kell eligazítani a lányokat, hogy legyen egy nagyobb dolgod is.-simította meg a vállam Lisa és intett, hogy kövessem.-Na itt a művészbejáró, itt fognak jönni a modelljeink. Itt van a lista nevekkel, te mondod meg nekik, hogy ki hova megy. Összesen ötvenhat lány van hívva. Addig én fogadom a bizottságot, akik még bírálják őket.-adta át a dolgokat és elsietett.
Lassacskán meg is érkeztek a lányok és megálltak egy hosszú sorban. Egyesével el kellett mondanom az összes csajnak, hogy ki merre hol meddig és már a hatodiknál meguntam a fennhangú nyávogásukat. Szenvedő fejjel próbáltam elmagyarázni a legtöbb totálszőke lánynak, hogy mi a helyzet, pedig kívül nem volt mindegyik szőke. Csak belül, de azt nagyon. Végül már az utolsók között jártam amikor megszólalt az egyik nagyjából normális hangon.
-Szia! Kimberly Stewart.-diktálta be a nevét kedvesen, mire hitetlenül felnéztem a lapjaimból.
-Te nem beszélsz öt oktávval feljebb mint a normális emberek. Hihetetlen, végre nem egy cicababa.-adtam hálát elkerekedett szemekkel, mire a lány felnevetett.
-Nekem mondod? Ezek kitagadtak, mert megmondtam nekik, hogy rettenetesek.-vigyorgott és hátrafordult a mögötte álló rózsaszínbe öltözött csajhoz, aki épp őt szídta amiért nem megy gyorsabban.-Na idefigyelj Barbibaba. Vagy befogod azt a hatalmas felfújt szádat, vagy kiverem a frissen fehérített fogaidat, vili?-jelentette ki szemrebbenés nélkül Kimberly, mire elismerően a kezébe nyomtam a karszalagot, ami a versenyzőknek járt.
-Majd még találkozunk.-mosolyogtam rá, majd mikor eligazítottam továbbindult.
Kim után még legalább tíz csajnak magyaráztam el mit kell csinálni és utána végül teljesen kifáradva besétáltam a terembe, ahova Lisa rendelt.
A színpadon, vagy nevezzük inkább kifutónak, mert arra jobban hasonlított, jó pár technikus ügyködött még. Az előtte elterülő hosszúkás asztal mögött négy szék helyezkedett el, mindegyik hátuljára volt írva egy egy név. Balról jobbra sorrendben: Lisa, Lorina, Rydel, George
Vajon ki az a George? Majd biztos megtudom...Az volt az egyetlen baj, hogy Lisát sehol sem láttam, Rydel bizonyára még nem ért ide, mást pedig nem ismertem, úgyhogy fogalmam sem volt, mit kéne csinálnom.
-Hé kislány! Te is a modellek közé való vagy?-kérdezte valaki a hátam mögül.
-Nem, dehogy.-fordultam meg és megláttam az előbbi szószólót.

- Akkor meg?-kérdezte.
-Lisa alkalmazottja. Lorina Peter, zsűri.-mutatkoztam be, mire elkerekedtek a férfi szemei.
-Óóó szóval te vagy Lorina. Én amúgy George vagyok, én is zsűrizek és bemondó leszek.-ráztunk kezet.
-Örülök a szerencsének.-biccentettem. Szóval ő George...
-Tudod merre van az öltözőtök?-kérdezte mosolyogva.
-Azt sem tudtam, hogy van öltözőnk.-vontam fel a szemöldökömet és utánamentem. Hát tényleg volt öltözőnk. Rydel már bent ügyködött valamin, mikor mi beértünk.
-Lori már alig vártalak!-kiáltott fel és a nyakamba borult. Aztán átvándorolt a tekintete a férfira és tátva maradt a szája.
-Szia! George vagyok.-nyújtotta a kezét neki és Delly hebegve habogva de elfogadta.
-Öhm...izé. A nevem...-próbálta kinyögni a lány.
-Rydel Lynch. Tudom, ismerem a bandátokat.-mosolygott George és elköszönve elindult gondolom a saját öltözőjébe.
-Te jó ég.-sóhajtotta a lány mellettem állva.
-Na mi van bejön?-nevettem és átkaroltam a vállát.
-Nagyon jól néz ki és a pillantása...na jó meghaltam.-temette tenyerébe az arcát és a leült a tükör elé felkenni még egy kiló sminket magára.
Én leültem mellé egy üres piperés asztalhoz és elmondtam neki amit George-ról tudok.
-...és mellette fogsz ülni.-fejeztem be a zsűris asztalra célozva, mire Rydel még gyorsabban kezdte el magára kenni a púdert.
Megmosolyogtam az igyekezetét, majd én is magamra tettem egy kis plusz sminket. Ekkor megszólalt egy hang az öltözőben lévő hangszóróból.
-Lisa Soul, Lorina Peter, Rydel Lynch és George Black kérem jöjjenek és foglalják el a helyüket.-szólt, majd megismételte kérését.
Rydel és én felálltunk és besétáltunk a terembe. Úgy tűnt minden készenáll a válogatáshoz. Beültünk a nekünk szánt székekbe és így tett Lisa is. George a színpadon állt, mint koferanszié és már készülődött a kezdéshez.
-Lisa nem mondtad, hogy kamerák is venni fogják a dolgokat!-szóltam elképedve a mellettem ülő nőhöz.
-Még jó hogy venni fogják! Az én divatbemutatóm lesz az egyik legnevesebb ebben az évben. A válogatás is fontos. Ez olyan mint egy verseny.-avatott be.
-Hát oké.-hagytam rá és megigazítottam a hajamat.
-ÖT, NÉGY, HÁROM, KETTŐ, EGY, KEZDÜNK!-intett a szervező gondolom.
-Jó napot kívánok mindenkinek! Itt Los Angeles, és élőben közvetítjük a gyönyörű Lisa Soul divatbemutatójának előkészületeinek első epizódját, amiben a modellválogatást láthatják majd. Be is mutatkoznék, a nevem George Black és én fogom maguknak bemutatni a dolgokat, valamint zsűrizek is három elragadó nő mellett.-mutatott felénk, mire Rydel elpirult. A kamera egyesével kezdte el venni az arcunkat, miközben a bemondó a neveinket mondta sorban.-A főnökasszony, fantasztikus divattervező és stylist Lisa Soul.-az említett beleintegetett és mosolygott a kamerába.-Az új alkalmazott, táncos és előadó Lorina Peter.-elmosolyodtam és a kamerába néztem, majd Lisára és a fülébe súgva kérdeztem:Honnan tudják, hogy táncos és énekes vagyok? Erre csak elmosolyodott és magára mutatott. A konferanszié folytatta:-Rydel Lynch, a híres R5 együttes egyetlen női tagja.-Delly is követte a példánkat, majd a kamera visszaváltott George vevésére.-Ééés én.-mondta nevetve.
Tízesével konferálta fel a lányokat, akik közül a legtöbb elővéve szépségkirálynős integetését, mondta el az unalmas szöveget. Kimberlyt is megláttam, nagyon jó kis mondatokkal mutatkozott be, úgyhogy őt egyből felírtam a lapomra. Végül miután az ötvenhat lányt végignéztük elvonultunk megbeszélni mi lesz.
-Nekem nagyon nehéz volt eldönteni, hogy ki legyen az a tíz lány, de végül sikerült. Viszont most csak az első három-négy legesélyesebbet mondja mindenki.-szólt először Lisa, mire mind ránéztünk.-Nálam a legesélyesebbek Alicia, Cindy, Elisa és Kimberly. Az első kettő mert nagyon jó modellek a másik kettő pedig mert gyönyörűek.-mondta, mire elmosolyodtam. Örültem, hogy Lisa meglátta Kimben az egyik szereplőt.
-Oké, ők négyen nekem is nyerők, viszont én még felírtam Bellát, Jazminet és Zoet.-szólt George is.
-Igen ők is mindenképp. Így megvan hét versenyző. A többi nekem nem tetszett..Nektek lányok?-kérdezett minket Lisa.
-Hát nálam ők akiket elmondtatok mindenképp, plusz Anna és Tara.-mondta Rydel a lapját pásztázva.
-Ezek szerint az utolsóban Lori dönt. Nos?-nézett rám a főnökünk.
-Húha. Hát nekem Kimberly volt a kedvencem ez egyértelmű...viszont eléggé szimpatikusnak és szépnek találok még egyetlen lányt, akinek a tartása is gyönyörű. Kitty.-jelöltem ki még egy lányt akit külön felírtam.
-Igen de ő csak az elmegy kategóriába tartozik. Nekem azért megfelel.-mondta George a többiek pedig helyeseltek.
-Rendben van. Akkor menjünk hírdessük ki az eredményt. Ezt úgy is csak holnap adják le a tévében.-intett Lisa és elindultunk.
A teremben már ott állt a színpadon az összes versenyző. Láttam rajtuk, hogy izgulnak, de igyekeztek úrrá lenni magukon.
-Megszületett az eredmény.-kezdte komolyan George a színpadra lépve és elkezdte sorolni a továbbjutókat.

Alicia:

Cindy:

Elisa:

Kimberly:

Bella:

Jazmine és Zoe:

Anna:

Tara:

Kitty:

A bejutottak mosolyogva jöttek le a színpadról és mentek a megbeszélt helyre ahol a továbbiakat kívántuk megvitatni, a többiek pedig a legtöbben dühösen vagy épp szomorúan tűntek el a takarásban. Mi is elmentünk a kisszobába ahol sorakoztak a modellek és leültünk velük szemben.
-Nos a divatbemutató két hét múlva szombaton lesz, New Yorkban.-kezdte Lisa.-A főpróba egy nappal előtte, de jövőhéten is fogunk próbálni. Hogy addig ne maradjatok munka nélkül, be kell tanulnotok egy koreográfiát a nyitányra, amit az R5 zenekar fog kísérni. És ezennel megkérem Lorinát, hogy találjon ki egy táncot amit majd akkor bemutat a lányokkal együtt.-fordult felém, mire elkerekedett a szemem.
-Tessék?-hihetetlennek gondoltam, hogy én tanítsak be egy olyan koreográfiát amit majd rengetegen fognak nézni mint a nézőtéren, mint a felvételen.
-Ugye vállalod?-kérdezte Lisa mosolyogva.
-Hát persze hogy.-nevettem boldogan és a modellekre néztem.-Holnap kezdődnek a próbák!

Hetedik rész

Elkészült a kövi fejezet! Kicsit rövid lett, ezért bocsi, de remélem tetszeni fog! Tiszta boldog vagyok miattatok, nagyon jól esnek a kommentek, mert én nem gondolom olyan jónak az írományaimat, mint amilyennek ti beállítjátok. Nagyon nagyon köszönöm! <3
És én is ilyen jó nagy író módjára azt mondom #szeretemazolvasóimat :D<3
Jó olvasást!

(Ross szemszögéből)

-Na ez mi volt?-vigyorogtam becsukott szemmel a lányra, amint elhúzódtunk egymástól. Szokatlan volt számomra tőle, hogy egész egyszerűen lesmárolt.
-Szerintem tudod te azt, nagyfiú vagy már.-nevetett ki.
-És mivel érdemeltem ki?
-Az eddigi tetteiddel. De ne bízd el magad.-biccentett és direkt rázva magát elsétált Rydelhez, majd átölelte.
A fejemet oldalra döntve, mosolyogva bámultam utána. Hihetetlen ez a lány.
-Mi van öcsi szerelmes vagy?-karolta át a vállamat Riker és belecsimpazkodott a nyakamba. Én erre csak ellöktem, majd ráugrottam. Kiterült a földön és sorban feküdtünk rá mi fiúk, kicsi a rakást játszva. A mellettünk álló két lány a hasát fogva nevetett, majd Rydel elővette a telefonját és elordítva magát, hogy CSÍÍZ! ellőtt egy képet.
Röpke tíz perc után, mikor már egyikünk sem kapott levegőt a röhögéstől, leszálltunk egymásról és mindannyian leültünk valahova Lorina új szobájában.
-Srácok nagyon köszönök mindent!-szólalt meg a meglepett.-Komolyan, rettenetesen boldog vagyok, tényleg nem kellett volna...És mindenkinek külön külön szeretném megköszönni majd amint lesz pénzem egy kis ajándékkal.-nevetett fel.-Kaptam munkát Lisánál addig amíg nincs dolgom nálatok. Holnap kezdek.-jelentette be.
-És mit fogsz dolgozni?-kérdezte Rocky.
-Személyi asszisztens leszek.
-Király.-bólintottam mosolyogva.
-Wow, micsoda szobát rittyentettetek!-lépett be anya a szobába, nyomában másik szülőnkkel.
-Gratula gyerekek!-szólt elismerően apukánk.
-És ha tudnátok mennyi ruhám van...-nevetett fel Lori és a szatyrokra mutatott, amik eltelítették a szoba felét.-Visszafizetem amint tudom.
-Arra semmi szükség. Hallottuk innen kintről, hogy dolgozni fogsz!-mondta mosolyogva apa.
-Így van!-mosolygott Lorina is és ásított egy hatalmasat.
-Húha látom fáradt vagy. Menjetek gyerekek, hagyjátok aludni!-mondta anya és elköszönve kiléptek a szobából. Én azt hiszem elég erőteljesen próbáltam a nézésemmel célozgatni a srácoknak, hogy menjenek már ki a szobából, de mindenki el volt foglalva valamivel. Rylad egy lufival szórakozott, ami a hélium miatt szinte a plafonhoz tapadt, Rocky a tévét kapcsolgatta, Ratliff a kiscicával játszott Rikerrel együtt, Rydel pedig a telefonját nyomkodta. Lorina csak gyönyörködött a szobában, és a többieken nevetett.
-Khm haló mindenki, itt a Föld!-elégeltem meg a dolgokat.-Lori fáradt, emlékeztek? Na indulás!-álltam fel és mintha gyerekeket pesztrálnék kitoloncoltam mindegyiküket és becsuktam mögöttük az ajtót.
-Gonosz vagy, amiért kiküldted őket.-nézett rám Lorina és elnevette magát.
-Rooooooss!-ordibált valaki kintről.-Lori fáradt, úgyhogy gyere ki te is!
-Na fogd be Ell!-válaszoltam Ratliffnek, mire elröhögte magát.
A mellettem ülő lány csak nevetett és ránézett a telefonjára.-Jézusom tizenegy óra. Holnap nyolckor kell kelnem és még sehol sem tartok...-kezdett kétségbeesetten ügyködni maga körül, de én megfogtam a csuklóját és visszahúztam.
-Két percet kérek.-néztem a szemébe és megcsókoltam.

(Lorina szemszögéből)

Egészen hihetetlen, hogy két nap alatt ennyire közel kerültünk egymáshoz. Az is lehet, hogy nem kellett volna engednem, de nem bírtam. Viszont egyértelmű, hogy ennél jobban már nem szabad...Megállunk ezen a szinten és ennyi...Csak azt nem tudom, hogy most akkor járunk? Vagy nem? Ez volt a második csókunk bár két nap alatt még ez is sok.
-Ross...-toltam el magamtól.-Először is letelt a két perc, másodszor meg beszélnünk kéne...
-Miről?
-Rólunk például...
-Hát oké. Én kezdjem?
-Kezdheted.
-Soha életemben nem éreztem még azt, mint amikor megláttalak. Talán ezt hívják szerelemnek első látásra. Nem tudom. Viszont azt igen, hogy totálisan beléd estem. Nem ismerlek régóta, így is alig két napja, de hidd el, ha nem lennék biztos az érzéseimben, nem csináltam volna ezt. Lett volna eszem ha...ha nem szerettem volna beléd.-fejezte be a mondandóját. Közben végig a szemembe nézett és láttam rajta, hogy őszintén beszél.
-Húha...-nem tudtam mást kinyögni.
-Te is elmondod?
-Megpróbálom...igazság szerint borzasztóan nehéz összeszedni a gondolataimat, azt sem tudom hol áll a fejem...Nem tudom mi történt velem, igazából mindig is meggondolt voltam, de te ezt valahogy elvetted tőlem. Ha rádnézek csak téged akarlak, hiába vagyok rád dühös vagy bármi. Nem tudom mit műveltél velem, de asszem ezt nevezik szerelemnek.-próbáltam meg összefoglalni, mire bíztatóan rám mosolygott.-Az sem biztos, hogy ezt el kellett volna mondanom, de így sokkal jobban érzem magam úgy őszintén.
-Én is...-mondta bólintva és felém fordult.-Köszönöm, hogy elmondtad.
-Én köszönöm.-biccentettem és nyomtam egy puszit az arcára.
-Jó éjt.-állt fel mellőlem és kisétált a szobámból.

(Ross szemszögéből)

A gondolataimmal összekavarodva mentem ki a szobájából. Egyedül akartam lenni, végiggondolni, hogy mi is lesz most köztünk. De ennek egy öt plusz egy gyerekes családban nulla az esélye. Az összes testvérem és Ratliff is letámadott szinte azonnal, sőt az sem kizárt, hogy hallgatóztak.
-Na mivan?-vigyorgott Rocky a képembe.
-Asszem összejöttünk.-törtem utat közöttük és röhögve bezártam magam mögött az ajtómat, hadd gondolkodjanak ők is egy kicsit.
A mobilom megcsörrent és megnéztem. A twitteren Rydel megjelölt egy bejegyzésben:
Lakberendezés után egy kis majomkodás:D Ugye milyen jó lett Lori új szobája?*-* @rossr5 @rockyr5 @ratliffr5 @rikerr5 @rylandr5 @littlelori
És mellécsatolva a kép, amelyen egymáson fetrengünk és egy másik szerkesztett kép Loriról, ahogy nevet.

Egyből mosolyra húztam a számat. A következő percben kijelezte a twitter: @littlelori megváltoztatta a nevét @lorinar5-ra...hát...jól tette.
Letettem magam mellé a mobilt és hamarosan, mosollyal az arcomon elaludtam.