Tizenkettedik rész

Sziasztook!:)
Itt az új rész, elég sok dolog derül ki benne, bár szerintem nem lett annyira jó..mindegy ezt majd ti eldöntitek! Kérek szépen sok sok komit és még annyit, hogy olvassátok jó kedvvel!:)

(Lorina szemszögéből)

Reggel nagyon nyűgösen keltem. Bizonyára a sok történés kontra kevés alvás lehetett az oka. Fogalmam sincs. Nagy nehezen nyitottam ki a szemeimet, mert úgy konkrétan össze voltak ragadva a fáradságtól. Ross mellettem szuszogott, de én nem voltam abban az idegállapotban, hogy vágyakozva nézzem, ahogy édesdeden alukál, ezért elkezdtem bökdösni.
-Rossyyy-nyújtottam meg az utolsó betűt, miközben folyamatosan piszkáltam a kezét. Egy ideig semmit nem reagált, majd végül rávette magát és átfordult a másik oldalára. Na szép. Mikor végül megelégeltem, feltápászkodtam ülőhelyzetbe és körülnéztem a szobámban. A falióra reggel nyolcat mutatott, ami azt jelentette, hogy volt még jó pár órám elindulni a táncórára amit a lányoknak készültem tartani. Előkaptam a telefonomat és felléptem Facebook-ra. Egy üzenetem érkezett, méghozzá Lisától:
Szia Lori!
Ma a lányok négykor várnak a táncterembe amit megbeszéltünk. Addig is próbálj kitalálni valami táncot a srácok Cali Girls számára, mert ez lesz a divatbemutató címe is. Hozhatod Rydelt is, és a többieknek is biztos nagyon örülnének a csajok;)
Csókollak
Lisa

Halkan elkezdtem dúdolni a Cali Girls-t és már is jó pár koreográfia ötlet jutott eszembe. Talán kicsit túlzottan is beleéltem magam, mert azon kaptam magam, hogy ülve táncolok és ebbe beleremeg az egész szivacs.
-Kicsim. Megkérdezhetem, hogy mit csinálsz?-kérdezte csukott szemmel mormogva Ross, mire leálltam és számat lebiggyesztve benyomtam valami játékot a mobilomon és azzal szórakoztam még egy ideig. Egészen addig amíg meg nem untam és újra a mellettem fekvő alvó fiút kezdtem bökdösni.
-Rossyka kelj föl.-most a hasát kezdtem el ütögetni, de esküszöm nekem fájt, ahogy belevertem a kockáiba. Ross egyszer csak úgy döntött, hogy neki elég volt és a csipőmnél fogva magára rántott. Egetrengető csikizésbe kezdett, amitől hol röhögtem, hol jajgattam, hogy hagyjon már. Röpke öt perc után, mikor teljesen elfáradtam befejezte.
-Na így idegesítsél máskor korán reggel.-mosolyodott el, majd újra elhelyezkedett és bealudt. Még egy ideig tehetetlenül vergődtem és bökdöstem Ross-t, majd mivel úgysem történt semmi, inkább úgy döntöttem körülnézek a házban. A mosdóból a földszintre mentem, ahol már a Lynch gyerekek nagy része a nappaliban tartózkodott. Értem én itt Rockyt, Rylandet és ugye a plusz egy kölyköt, Ratliff-et.
-Reggelt!-köszöntöttem őket, mire mindegyik morgott valamit.-Hű mi ez a kirobbanó jókedv?-ültem le a kanapéra Rocky mellé.
-Mindenki szerelmes mi meg itt poshadunk.-fejezte ki magát gyönyörűen Ryland.
-És még csak a videójáték sem indul be.-kiáltott fel hisztérikusan Ellington a TV-t szuggerálva, ami kitartóan mutatta a töltés jelét.
-Mi az, hogy mindenki szerelmes?-kérdeztem felvonva a szemöldökömet.
-Anya és apa kettesben vásárolnak, aztán gondolom beülnek valahova és megisznak egy kávét, majd romantikusan andalognak és blablabla.-sorolta Rocky unottan.-Rydel azt a George-ot kísérte valahova, Riker pedig a szobájában van és ki sem mozdult onnan tegnap este óta. Azzal a lánnyal együtt. Cater vagy mi a neve.-legyintett.
-Catrin.-röhögtem ki hitetlenül.-És most komolyan itt fogtok szenvedni?-álltam fel és kimentem a konyhába.-Van gofrisütőtök?-kérdeztem mosolyogva.
A három fiú egyszerre pattant fel az egyes ülőhelyekről és felém vették az irányt. Sorban vették ki és tették le elém az össze, gofrihoz szükséges dolgot, majd fogták és kisfiúsan vigyorogva leültek az asztalhoz.
-Halljátok jó sokat bírtatok állva.-jegyeztem meg, de addigra a fiúknak nyomuk sem volt a konyha környékén. Betöltött a videójáték. Éljen.-Igazatok van, Lori mami majd megcsinálja a kis cuncikáknak a reggelit.-forgattam a szemem, de szerintem nem is hallották, úgy belemélyedtek a virtuális lövöldözésbe.
Miközben egyre több gofri sült ki a fejemben megszületett egy kész terv a táncra. Már csak gyakorlatban kellett előállítanom valahogy. Nagy gondolatmenetemet Ross szakította meg aki letrappolt a lépcsőn és miután öt percen keresztül bámulta a tévét, amiben a testvérei és Ratliff egymást öldökölték, felém indult.
-Na csak nem felkeltél álomszuszék? El sem hiszem.-mondtam, le sem véve a szemem a gofrisütőről.
-Mit csinálsz?-engedte el a füle mellett a megjegyzésemet.
-Minek tűnik?-kérdeztem vissza.
-Oké fáradt vagyok nem kell itt lekezelni.-túrt bele a hajába szenvedő fejjel és magával szembe fordított. Nekitámasztottam a hátamat a pult szélébe és a szemébe néztem. Még egy ideig csak egymást bámultuk. Ross, kezét a derekamon pihentette én pedig a mellkasára támasztottam az enyémet. A romantikus pillanatunkat Rocky zavarta meg aki fejét közénk dugva intézte hozzám kérdését:
-Lori mami kész van már a kajaaa?
-Persze Rockyka ha segítettél volna lehet, hogy kész lenne.-villantottam rá egy bájmosolyt majd nevetve meglöktem a fejét, hogy távozzon, Ross arcára pedig nyomtam egy puszit.

(Ross szemszögéből)

Lorina visszafordult a gofrisütőhöz, amiben már dühösen fortyogott a tészta. Átfontam a derekát a kezeimmel és a vállára támasztottam az államat. Így néztem ahogy dühösen próbálja kivakarni a sütőből a túlsűlt gofrit, majd elnevettem magam.
-Mit ártott neked az a szegény gofri?-biggyesztettem le a számat ahogy arrébbhajította az ételt. Természetesen, hogy nehogy kárbavesszen, utána ugrottam és elkezdtem enni.
-Fúj meg ne edd.-kiáltott fel Lori.
-Nincs ennek semmi baja.-hadakoztam és eltoltam felém nyújtott kezét a gofritól.
-Perszeeeeee Ross kaphat!-kiabált Ratliff felháborodva.
-Ha majd a te barátnőd csinálja a kaját te kapsz először!-röhögtem rá és jóízűen tovább csámcsogtam a gofrin.
-Az a baj, hogy NINCS BARÁTNŐM.-az utolsó két szót szinte ordította, mire Lori akkorát ugrott, hogy egy gofri a földre esett. Három testvérem ugyanabban a pillanatban nézett egymásra és pattant föl. Felénk rohantak és egyszerre ugrottak rá a leesett ételre.
-Srácok...amúgy-kezdte Lori átlépve a srácokon és letett az étkezőasztalra egy tányért.-Kész van.
A három földön fetrengő fiú bosszúsan felpillantott, majd felállt és sorban leültek az asztalhoz. Lorina felröhögött és engem kézenfogva odahúzott a maga melletti székre.
-Jó étvágyat!-mondta, mint egy anyuka és maga elé tett egyet a finom reggeliből. Két perccel később mintha eszébe jutott volna valami, felpattant és a lépcsőhöz szaladt.
-Mi van?-kérdeztem a széket hétralökve, hogy lássak valamit Lorinából.
-Riker, Catrin! Vágom, hogy imádjátok egymást, de kész a kaja és ha nem akartok éhen maradni, akkor siessetek, mert a maradék három átokfajzat már rávetette magát.-kiabált fel az emeletre, mintha meg sem hallotta volna a hangomat. A fejemet rázva elröhögtem magam és visszatértem enni az asztalhoz.
Riker szobájának ajtaja hirtelen kivágódott, de nem úgy, mintha olyan marhára nagy boldogság uralkodna a fenti területen. Csak a bátyámat láttam letrappolni a lépcsőn és ő is dühösen lökte arrébb Lorit.
-Riker bazdmeg mi bajod van?-pattantam fel idegesen és leguggoltam barátnőm mellé, aki elvesztve az egyensúlyát, a földön landolt. A szólított nem válaszolt csak dühösen hátranézett ránk.

(Lorina szemszögéből)

Hihetetlen volt Riker idióta kitörése. Akkorát lökött rajtam, hogy a bordámban, ahova könyökével bökött, még tíz perccel később is éreztem a fájdalmat. Rosson láttam, hogy kezd olyan lenni, mint legutóbb mikor összeveszett a testvérével.
Ross egyre idegesebb volt és amint engem felhúzott állóhelyzetbe, magához ölelt. Mikor Riker már a kabátját vette, barátom elengedett és odaáltt vele szemben. Kezdtek megjelenni a többiek is. Rocky Riker mögé állt, Ryland mellém, Ratliff pedig folyamatosan Rosson tartotta a szemét és láttam rajta, hogy bármelyik pillanatban képes lenne visszafogni, ha a vele szembe állónak ugrana.
-Szóval?-szólt már-már dühvel a hangjában Ross.
-Semmi közöd hozzá.-mondta végre hasonlóan Riker.
-Riker hol van Catrin?-kérdeztem halkan, mire a fiú rámemelte szikrákat szóró tekintetét.
-Elment.
-Hova?
-Nem tudom.
-Mi történt tegnap este?-kérdezte Ellington egészen nyugodt hangon.
-Megtudtam egy újabb dolgot...-válaszolt Riker.
-Visszajön még?-kérdeztem lehajtott fejjel.
-Elmondanád, hogy honnan tudjam, Lorina?-kérdezte újra felemelt hangon, mire kicsit nagyon megijedtem tőle.
-Sürgősen álljál le.-kiáltotta Ross és ökölbe szorult a keze.
-Rendben van.-kiáltotta gúnyosan.-Kedves Lorina, Catrin elhúzott a büdös francba, nem tudom, hogy hova és abban sem vagyok biztos, hogy valaha viszont látom. ÉS ezt mind köszönhetem a szüleinknek és annak, hogy túlságosan megbíztam Cat-ben.-hadarta le és ledobott a földre egy darab papírt, majd kirohant az ajtón, ami hatalmas csapódással csukódott be utána.
Lehajoltam, hogy felvegyem a földön heverő tárgyat. Egy újságcikk volt, Catrinnel a címlapon és ez állt rajta:
Elvált a híresség! Riker Lynch után, egy gazdag pasit is lapátra tett! Vajon kié a gyerek? Catrin Black hatalmas gondban...
És az alján kiemelve egy rész, bizonyára Mark által, aki ezt az újságot rendszeresen olvassa, méghozzá az, hogy ez a szám múlthét szombati.
Úgy néztem fel Ross-ra mint aki rémeket látott. A fiú aggódva ült le mellém a földre és a kezébe vette a lapot. Elkáromkodta magát, majd a testvérei kezébe nyújtotta azt.

(Ross szemszögéből)

Sok mindent tudtam erről a lányról, de egyre jobban utáltam meg. És a Riker felé érzett mai dühömet, nem sokkal későbbre sokkal de sokkal felülmúlta a Catrin felé érzett.