Hetedik rész

Elkészült a kövi fejezet! Kicsit rövid lett, ezért bocsi, de remélem tetszeni fog! Tiszta boldog vagyok miattatok, nagyon jól esnek a kommentek, mert én nem gondolom olyan jónak az írományaimat, mint amilyennek ti beállítjátok. Nagyon nagyon köszönöm! <3
És én is ilyen jó nagy író módjára azt mondom #szeretemazolvasóimat :D<3
Jó olvasást!

(Ross szemszögéből)

-Na ez mi volt?-vigyorogtam becsukott szemmel a lányra, amint elhúzódtunk egymástól. Szokatlan volt számomra tőle, hogy egész egyszerűen lesmárolt.
-Szerintem tudod te azt, nagyfiú vagy már.-nevetett ki.
-És mivel érdemeltem ki?
-Az eddigi tetteiddel. De ne bízd el magad.-biccentett és direkt rázva magát elsétált Rydelhez, majd átölelte.
A fejemet oldalra döntve, mosolyogva bámultam utána. Hihetetlen ez a lány.
-Mi van öcsi szerelmes vagy?-karolta át a vállamat Riker és belecsimpazkodott a nyakamba. Én erre csak ellöktem, majd ráugrottam. Kiterült a földön és sorban feküdtünk rá mi fiúk, kicsi a rakást játszva. A mellettünk álló két lány a hasát fogva nevetett, majd Rydel elővette a telefonját és elordítva magát, hogy CSÍÍZ! ellőtt egy képet.
Röpke tíz perc után, mikor már egyikünk sem kapott levegőt a röhögéstől, leszálltunk egymásról és mindannyian leültünk valahova Lorina új szobájában.
-Srácok nagyon köszönök mindent!-szólalt meg a meglepett.-Komolyan, rettenetesen boldog vagyok, tényleg nem kellett volna...És mindenkinek külön külön szeretném megköszönni majd amint lesz pénzem egy kis ajándékkal.-nevetett fel.-Kaptam munkát Lisánál addig amíg nincs dolgom nálatok. Holnap kezdek.-jelentette be.
-És mit fogsz dolgozni?-kérdezte Rocky.
-Személyi asszisztens leszek.
-Király.-bólintottam mosolyogva.
-Wow, micsoda szobát rittyentettetek!-lépett be anya a szobába, nyomában másik szülőnkkel.
-Gratula gyerekek!-szólt elismerően apukánk.
-És ha tudnátok mennyi ruhám van...-nevetett fel Lori és a szatyrokra mutatott, amik eltelítették a szoba felét.-Visszafizetem amint tudom.
-Arra semmi szükség. Hallottuk innen kintről, hogy dolgozni fogsz!-mondta mosolyogva apa.
-Így van!-mosolygott Lorina is és ásított egy hatalmasat.
-Húha látom fáradt vagy. Menjetek gyerekek, hagyjátok aludni!-mondta anya és elköszönve kiléptek a szobából. Én azt hiszem elég erőteljesen próbáltam a nézésemmel célozgatni a srácoknak, hogy menjenek már ki a szobából, de mindenki el volt foglalva valamivel. Rylad egy lufival szórakozott, ami a hélium miatt szinte a plafonhoz tapadt, Rocky a tévét kapcsolgatta, Ratliff a kiscicával játszott Rikerrel együtt, Rydel pedig a telefonját nyomkodta. Lorina csak gyönyörködött a szobában, és a többieken nevetett.
-Khm haló mindenki, itt a Föld!-elégeltem meg a dolgokat.-Lori fáradt, emlékeztek? Na indulás!-álltam fel és mintha gyerekeket pesztrálnék kitoloncoltam mindegyiküket és becsuktam mögöttük az ajtót.
-Gonosz vagy, amiért kiküldted őket.-nézett rám Lorina és elnevette magát.
-Rooooooss!-ordibált valaki kintről.-Lori fáradt, úgyhogy gyere ki te is!
-Na fogd be Ell!-válaszoltam Ratliffnek, mire elröhögte magát.
A mellettem ülő lány csak nevetett és ránézett a telefonjára.-Jézusom tizenegy óra. Holnap nyolckor kell kelnem és még sehol sem tartok...-kezdett kétségbeesetten ügyködni maga körül, de én megfogtam a csuklóját és visszahúztam.
-Két percet kérek.-néztem a szemébe és megcsókoltam.

(Lorina szemszögéből)

Egészen hihetetlen, hogy két nap alatt ennyire közel kerültünk egymáshoz. Az is lehet, hogy nem kellett volna engednem, de nem bírtam. Viszont egyértelmű, hogy ennél jobban már nem szabad...Megállunk ezen a szinten és ennyi...Csak azt nem tudom, hogy most akkor járunk? Vagy nem? Ez volt a második csókunk bár két nap alatt még ez is sok.
-Ross...-toltam el magamtól.-Először is letelt a két perc, másodszor meg beszélnünk kéne...
-Miről?
-Rólunk például...
-Hát oké. Én kezdjem?
-Kezdheted.
-Soha életemben nem éreztem még azt, mint amikor megláttalak. Talán ezt hívják szerelemnek első látásra. Nem tudom. Viszont azt igen, hogy totálisan beléd estem. Nem ismerlek régóta, így is alig két napja, de hidd el, ha nem lennék biztos az érzéseimben, nem csináltam volna ezt. Lett volna eszem ha...ha nem szerettem volna beléd.-fejezte be a mondandóját. Közben végig a szemembe nézett és láttam rajta, hogy őszintén beszél.
-Húha...-nem tudtam mást kinyögni.
-Te is elmondod?
-Megpróbálom...igazság szerint borzasztóan nehéz összeszedni a gondolataimat, azt sem tudom hol áll a fejem...Nem tudom mi történt velem, igazából mindig is meggondolt voltam, de te ezt valahogy elvetted tőlem. Ha rádnézek csak téged akarlak, hiába vagyok rád dühös vagy bármi. Nem tudom mit műveltél velem, de asszem ezt nevezik szerelemnek.-próbáltam meg összefoglalni, mire bíztatóan rám mosolygott.-Az sem biztos, hogy ezt el kellett volna mondanom, de így sokkal jobban érzem magam úgy őszintén.
-Én is...-mondta bólintva és felém fordult.-Köszönöm, hogy elmondtad.
-Én köszönöm.-biccentettem és nyomtam egy puszit az arcára.
-Jó éjt.-állt fel mellőlem és kisétált a szobámból.

(Ross szemszögéből)

A gondolataimmal összekavarodva mentem ki a szobájából. Egyedül akartam lenni, végiggondolni, hogy mi is lesz most köztünk. De ennek egy öt plusz egy gyerekes családban nulla az esélye. Az összes testvérem és Ratliff is letámadott szinte azonnal, sőt az sem kizárt, hogy hallgatóztak.
-Na mivan?-vigyorgott Rocky a képembe.
-Asszem összejöttünk.-törtem utat közöttük és röhögve bezártam magam mögött az ajtómat, hadd gondolkodjanak ők is egy kicsit.
A mobilom megcsörrent és megnéztem. A twitteren Rydel megjelölt egy bejegyzésben:
Lakberendezés után egy kis majomkodás:D Ugye milyen jó lett Lori új szobája?*-* @rossr5 @rockyr5 @ratliffr5 @rikerr5 @rylandr5 @littlelori
És mellécsatolva a kép, amelyen egymáson fetrengünk és egy másik szerkesztett kép Loriról, ahogy nevet.

Egyből mosolyra húztam a számat. A következő percben kijelezte a twitter: @littlelori megváltoztatta a nevét @lorinar5-ra...hát...jól tette.
Letettem magam mellé a mobilt és hamarosan, mosollyal az arcomon elaludtam.