Ötödik rész

Bocsi, hogy nem lett tegnap új rész, csak beteg vagyok és nem volt kedvem semmit csinálni...Így hát úgy voltam vele inkább ma hozok egy hosszabb részt, hogy kárpótoljalak benneteket. Ugyanis...egyre több az olvasóm és a 267(!!) oldalmegtekintésem miatt rettenetesen boldog vagyok. Komolyan itt ugrándoztam meg táncoltam össze-vissza az előbb mikor elolvastam a kommenteket*-*:D
Csak ennyi lett volna, amit közölni akartam, köszönök mindent és remélem ez a rész is tetszeni fog. Jó olvasást!!! <3


(Ross szemszögéből)

Vihogva másztam ki testvéreim alól amint megtudtam, hogy Lorina már felfelé tart a lépcsőn. Úgy tűnt az egész családomnak szimpatikus. Végre sikerült egy ilyen lányt is találnom...
A lány után eredtem, aki már éppen felért az emeletre.
-Viccesnek tartod, hogy kibújsz alólunk, amikor mi meg akarunk ölelni?-kérdeztem vigyorogva tőle, megállva mögötte.
-Az az ˝ölelés˝ inkább fojtogatás volt.-fordult hátra mosolyogva.
-Pedig nem annak készült.-mosolyogtam rá.-Hol szeretnél aludni?
-Mik a választások?
-Hát...aludhatsz bármelyikünk szobájában úgy igazából. A vendégszobában csak egy matrac van még...-gondoltam végig.-Aludhatsz az én szobámban, akkor átmegyek ma éjszakára a vendégbe..
-Nem szükséges, aludj nyugodtan az ágyadban, nekem jó a matrac.-válaszolt mosolyogva.
-Nemár...
-Dede.
-Nem.
-Most veszekedünk, vagy az lesz amit én akarok?-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Meg tudlak győzni?-próbálkoztam.
-Nem hinném...
-Hát akkor jóéjt...-mondtam halkan, de nem mozdultam.
-Neked is.-és ő is csak állt.
És megint egyre közelebb hajoltunk egymáshoz. Újra alig két centire voltunk egymástól és magamhoz húztam. Már majdnem megtörtént az, amire már mióta megismertem vártam...de nem...még véletlenül sem.


(Lorina szemszögéből)

És megint majdnem megcsókolt! Most halál biztos vagyok benne, hogy ő húzott magához, szóval ő is akarja. Csak remélni tudom, hogy ez nem csak átmeneti...De megint nem jött össze ez a csók dolog...
-Skacok...én értem, hogy bejöttök egymásnak meg minden, de először is egy napja sem ismeritek egymást, másodszor meg mindegyikünk baromi fáradt, úgyhogy jó lenne, ha elhúznátok aludni.-hallottam mögülünk egy hangot és megint elhúzódtam Rosstól, aki persze megint elhordta mindennek testvéreit, amiért megzavartak minket.
Riker Ross mögé állt és elkezdte tolni szobája felé. Utánuk eredt Rocky és Ratliff is.
-Most ezt miért kellett?-hallottam az ajtó mögül Ross dühös hangját, amire valószínűleg hatalmas röhögés volt a válasz a hangok szerint.
Én csak unottan néztem magam elé, fel sem fogva, hogy mi is történt pontosan. Észre sem vettem, hogy Rydel vigyorogva áll mellettem, majd behúz azt hiszem a saját szobájába.
-Na hogy tetszik?-mutatott körbe.

-Hát olyan izé...rózsaszín.-válaszoltam.-Eléggé illik hozzád.-néztem végig a lányon.

-Naja.-nevette el magát.-Kicsit meg vagy zavarodva nemde?
-Hát egy icipicit.-nevettem én is.
-Bejön?
-Kire gondolsz?
-Szerinted?
-Jó értelek...
-És?
-Lehet...
-Majdnem csókolóztatok...-emlékeztetett.
-Nem is egyszer majdnem. -vallottam be sóhajtva.
-Ezt meg hogy érted?-kerekedett el a szeme.
-Figyu elmondom mindjárt csak adsz valami pizsamát légyszi?-kértem.
-Persze.-bólintott és előhalászott egy gatyát és egy felsőt, majd a kezembenyomott egy pár csíkos zoknit.

-Köszi.-kezdtem átvenni Rydel alvós ruháját, aminek a fölsejét egyébként simán viseltem volna hétköznap is.
-Hú de jól áll.-mosolygott rám.
-Aranyos vagy.-tettem hasonlóan én is.
-Na jó úgy is kétszemélyes az ágyam aludhatsz az egyik oldalon, csak  kérek neked ágyneműt anyuéktól.-indult kifelé az ajtón.
Hirtelen felindulásból megindultam én is kifelé az ajtón, a fürdőszobába.
-Ú szia.-köszöntött valaki, akinek éppenséggel nekimentem.
-Szia.-mondtam és felnéztem rá. Ratliff állt előttem.
-Miújság?-vigyorgott.
-Hát. Nemsok.
-Vágom. Amúgy bocsi Riker nevében is, hogy megzavartunk titeket Rossal.-biccentett.
-Semmi baj. Jobb így, végülis még csak pár órája ismerjük egymást. Van még időnk szerintem.-mondtam.
-Hát Ross nem ezt mondta.
-Miért mit mondott?
-Én nem szeretek ilyen szavakat kiejteni a számon, de a lényeg, hogy nem igazán áll szóba azóta Rikerrel, merthogy ő szólt közbe.
-Óóóó értem. Szóval duzzog.
-Valahogy úgy.
-Beszélhetnék vele?-néztem Ellington szemébe.
-Kihívom neked.-mosolygott rám.
-Köszönöm.-mosolyogtam vissza.
A fiú úgy is tett ahogy mondta. Kinyitotta Ross szobájának az ajtaját, ahol az említett már egyedül tartózkodott és a kanapéján ülve a telefonját nyomkodta.
-Ratliff megkérhetnélek hogy menjél ki?-reagálta le flegmán a dolgokat fel sem nézve a mobilból.
-Nem én akartam idejönni...Lorina megtennéd, hogy bejössz?-nézett hátra rám Ellington.

(Ross szemszögéből)

Csodálkozva néztem a hang irányába és bámultam a lányt aki épp belépett.
-Beszélhetünk?-kérdezte lehajtott fejjel. Istenem még pizsamában és kócos hajjal is gyönyörű.
-Persze.-válaszoltam és feltápászkodtam ülőhelyzetbe. Ő leült mellém törökülésbe és kezét az ölébe ejtette.
-Nem tudom mit mondhatnék. Tényleg. Én csak úgy éreztem beszélnünk kéne.-rántotta meg a vállát.
-Én benne vagyok.-válaszoltam.
Csak némán ültünk egymás mellett legalább öt percen keresztül. Közben hallottam, hogy Rydel feltrappol a lépcsőn és keresi Lorinát mindenhol, de a lány nem mozdult. Szólni is akartam neki, hogy nem akar e esetleg kimenni a nővéremhez, merthogy már szerintem tippje sem volt, hogy hol van, de mikor oldalra néztem, rá, a kezén akadt meg a tekintetem. A kézfejét felfordítva tartotta, így a tenyerét láttam. Lassan én is odacsúsztattam az ő keze mellé az enyémet, majd megfogtam és összekulcsoltam az ujjainkat. Ő megszorította a kezemet és rám mosolygott.
-Csak annyit kérek, hogy ne siessük el.-fordult felém.
-Ha te ezt akarod, rendben van.-bólintottam.
-Köszönöm.
És csak ültünk tovább kézen fogva, nem szóltunk semmit. A következő pár percben pedig már azon kaptam magam, hogy a mellettem ülő lány, a vállamra hajtja a fejét és elalszik. Óvatosan leemeltem magamról, majd felkaptam és elindultam vele Rydel szobájába.
-Ne keltsük fel Dellyt...-suttogta alig hallhatóan.
-Akkor aludhatsz az én ágyamban, én alszom a kanapén.
Azt hiszem eddigre már visszaaludt, mert nem válaszolt. Én letettem az ágyamra és betakartam. Csak belemélyedtem a nézésébe, ahogy halkan szuszogott és mosolyra húztam a számat.
-Jó éjt.-suttogtam neki halkan és felálltam.
-Ne ne...aludj itt.-mormolta.
Mivel nem engedte el a pólómat, befeküdtem mellé a franciaágyba és megfogva a kezét behunytam a szemem.