Nyolcadik rész

Sziasztok!:)
Ez a rész teljes egészében Lorina szemszögéből íródott, mert vele történnek majd meghatározó dolgok. Remélem azért tetszeni fog nektek! Valamint kérlek benneteket, olvassátok a másik blogomat is:http://whenimgone-london.blogspot.hu/  és véleményezzétek légyszi mindkettőt, mert csak úgy tudom meg, hogy mit gondoltok róluk. Ééés még annyi lenne a közlendőm, hogy mivel már nem vagyok beteg és jövőhéten suliba kell mennem, visszatérnem a többi teendőmhöz, nem tudom majd ilyen gyorsan hozni a részeket, de nagyon igyekszem majd legalább kétnaponta...remélem nem haragszotok meg, ha nincs mindennap új rész, csak minden második nap...
Na ennyi lenne, nagyon jó olvasást! <3

(Lorina szemszögéből)

Reggel nyolckor, mint ahogy az várható volt, tekintve, hogy este beállítottam, megszólalt a telefonom ébresztője és hangos vijjogással vert fel álmomból engem és a rajtam fekvő macskát is. Marcipán, merthogy így neveztem el a kis állatot, ijedségében belemélyesztette karmait a hasamba, ami azt eredményezte, hogy én is még jobban megijedtem és ledobtam magamról a cicát. Jó neki, hogy talpra esik. Nekem már nem volt ekkora szerencsém. Mikor elindultam lefelé az ágyamhoz vezető lépcsőn kétszer botlottam meg és a másodiknál már szép szóval élve pofára is estem. De legalább ez az aranyos esés felébresztett eléggé ahhoz, hogy legyen erőm bármit is csinálni. Úgy éreztem felvertem az egész házat a reggeli attrakciómmal, de úgy tűnt megszokták a zajt. Én viszont így is csak arra tudtam rávenni magam, hogy halkan, lábujjhegyen sétáljak ki a fürdőszobáig és zuhanyozzak le, majd varázsoljak magamnak emberi külsőt. Hát nagyjából sikerült. A szobámba visszatérve felkapkodtam a tegnap kikészített ˝első nap a munkában˝ szerelésemet és belenéztem a tükörbe. 

Mivel úgy valamennyire meg voltam elégedve a külsőmmel elindultam ki a szobámból. Marcipánt felvettem és átvittem Riker-hez, mert úgy voltam vele, ő az aki tud rá vigyázni. Kár, hogy még aludt. Majd a macska felébreszti. Lassan hang nélkül lesétáltam a lépcsőn és bementem a konyhába inni egy pohár vizet.

-Jó reggelt!-köszöntött egy ismerős hang, mire úgy megijedtem, hogy azt hittem szívrohamot kapok.

-Úristen de megijesztettél...-fújtam ki magam és megfordultam.-Hogyhogy fent vagy?

-Öhm izé...nem tudtam aludni.

-Ross, te mindig tudsz aludni.-vontam fel a szemöldököm, majd végignéztem rajta.-Nem mellesleg. Utcai ruhában vagy...-céloztam a farmerjára, fekete, feliratos pólójára és kapucnis pulcsijára.

-Na jól van téged nem lehet átvágni.-adta meg magát.-Elkísérlek dolgozni.-jelentette ki, mire elmosolyodtam.

-Nagyon jó fej vagy.-nevettem fel és odamentem hozzá.

Közelebb hajolt, majd hosszan megcsókolt. Mosolyogva húzódtam el tőle és az ajtó felé vettem az irányt. Ő persze utánam.
-Várj...vedd fel a napszemüvegem.-nyújtotta oda fekete Ray Ban-jét.
-Miért?-kérdeztem furán, miközben átvettem tőle.
-Lesifotósok és rajongók mindenhol.-adta meg a választ. Bólintva feltettem magamra a napszemüveget és kiléptem az ajtón. Ő a kapucniját fejébe húzva jött utánam és megragadta a kezem.
-Kocsival megyünk?-kérdeztem rápillantva.
-Nem hinném, hogy jó ötlet. Senki sem tudja, hogy eljöttem, nem hogy még az autót is elviszem.
-Oké.-mosolyogtam és elindultunk az utcán. Végig beszélgettünk és nevettünk Ross hülyeségein. Mikor például megvettük a reggelinket és a kávénkat egy kis kávézóban lekapta magáról a pulcsit és közölte a fánkra mutatva, hogy olyan jól néz ki, hogy látnia kell izmait. Én könnyezve röhögtem rajta, ahogy elkezdte húzogatni a szemöldökét és flörtölni a fánkkal, majd hatalmas beleéléssel enni. Az egész tiszta vicces volt meg minden, csak észre kellett vennünk, ahogy körülbelül ötven lány kezd el futni felénk és egy pár fényképezőgéppel rendelkező ember, ezért mikor a velem szemben ülő fiú ezt észlelte mindenek előtt a fánkot kapta fel, aztán a pulcsiját és végül megkérdezte:
-Mennyire tudsz gyorsan futni?
-Hát eléggé...
-Akkor mutasd meg.
És elkezdtünk rohanni amilyen gyorsan csak tudtunk, kézen fogva, majd hirtelen Ross befordult egy sarkon és behúzott egy kis bemélyedésbe a falon. Óvatosan kipillantott és amint biztos volt benne, hogy senki sem követ minket visszafordult hozzám.
-Na mehetünk.-erre elnevettem magam és elindultunk. Még szerencse, hogy jó fele kergettek a drágalátos rajongók és paparazzik, mert ha nem lettünk volna öt percre attól a helytől ahova Lisa rendelt, tuti elkések. Nemsokára oda is értünk az épülethez, ami inkább hasonlított egy színházhoz, mint valami munkahelyhez. Egy gyors csók után Ross rejtőzködve elfutott.
Én bizonytalankodva léptem be a hatalmas épületbe és egyből megláttam Lisát.
-Húha kislány te tudod hogy kell pontosan érkezni.-nevetett fel amint meglátott és megölelt.
-Tudom én.-nevettem én is.-Na mit csinálunk?
-Mivel az R5-al nem igazán van dolgom, terveztem egy kollekciót, amit be is fogok mutatni New Yorkban. Csakhogy az egészből hiányzik az a tíz modell, akik viselni fogják a költeményeket. Őket fogjuk ma válogatni. Te is zsűrizni fogsz többek közt, valamint elhívtam Rydelt is, de ő csak később jön.-avatott be, mire mosolyogva bólintottam. Nem olyan munkára számítottam ami még tetszik is.-De előtte neked kell eligazítani a lányokat, hogy legyen egy nagyobb dolgod is.-simította meg a vállam Lisa és intett, hogy kövessem.-Na itt a művészbejáró, itt fognak jönni a modelljeink. Itt van a lista nevekkel, te mondod meg nekik, hogy ki hova megy. Összesen ötvenhat lány van hívva. Addig én fogadom a bizottságot, akik még bírálják őket.-adta át a dolgokat és elsietett.
Lassacskán meg is érkeztek a lányok és megálltak egy hosszú sorban. Egyesével el kellett mondanom az összes csajnak, hogy ki merre hol meddig és már a hatodiknál meguntam a fennhangú nyávogásukat. Szenvedő fejjel próbáltam elmagyarázni a legtöbb totálszőke lánynak, hogy mi a helyzet, pedig kívül nem volt mindegyik szőke. Csak belül, de azt nagyon. Végül már az utolsók között jártam amikor megszólalt az egyik nagyjából normális hangon.
-Szia! Kimberly Stewart.-diktálta be a nevét kedvesen, mire hitetlenül felnéztem a lapjaimból.
-Te nem beszélsz öt oktávval feljebb mint a normális emberek. Hihetetlen, végre nem egy cicababa.-adtam hálát elkerekedett szemekkel, mire a lány felnevetett.
-Nekem mondod? Ezek kitagadtak, mert megmondtam nekik, hogy rettenetesek.-vigyorgott és hátrafordult a mögötte álló rózsaszínbe öltözött csajhoz, aki épp őt szídta amiért nem megy gyorsabban.-Na idefigyelj Barbibaba. Vagy befogod azt a hatalmas felfújt szádat, vagy kiverem a frissen fehérített fogaidat, vili?-jelentette ki szemrebbenés nélkül Kimberly, mire elismerően a kezébe nyomtam a karszalagot, ami a versenyzőknek járt.
-Majd még találkozunk.-mosolyogtam rá, majd mikor eligazítottam továbbindult.
Kim után még legalább tíz csajnak magyaráztam el mit kell csinálni és utána végül teljesen kifáradva besétáltam a terembe, ahova Lisa rendelt.
A színpadon, vagy nevezzük inkább kifutónak, mert arra jobban hasonlított, jó pár technikus ügyködött még. Az előtte elterülő hosszúkás asztal mögött négy szék helyezkedett el, mindegyik hátuljára volt írva egy egy név. Balról jobbra sorrendben: Lisa, Lorina, Rydel, George
Vajon ki az a George? Majd biztos megtudom...Az volt az egyetlen baj, hogy Lisát sehol sem láttam, Rydel bizonyára még nem ért ide, mást pedig nem ismertem, úgyhogy fogalmam sem volt, mit kéne csinálnom.
-Hé kislány! Te is a modellek közé való vagy?-kérdezte valaki a hátam mögül.
-Nem, dehogy.-fordultam meg és megláttam az előbbi szószólót.

- Akkor meg?-kérdezte.
-Lisa alkalmazottja. Lorina Peter, zsűri.-mutatkoztam be, mire elkerekedtek a férfi szemei.
-Óóó szóval te vagy Lorina. Én amúgy George vagyok, én is zsűrizek és bemondó leszek.-ráztunk kezet.
-Örülök a szerencsének.-biccentettem. Szóval ő George...
-Tudod merre van az öltözőtök?-kérdezte mosolyogva.
-Azt sem tudtam, hogy van öltözőnk.-vontam fel a szemöldökömet és utánamentem. Hát tényleg volt öltözőnk. Rydel már bent ügyködött valamin, mikor mi beértünk.
-Lori már alig vártalak!-kiáltott fel és a nyakamba borult. Aztán átvándorolt a tekintete a férfira és tátva maradt a szája.
-Szia! George vagyok.-nyújtotta a kezét neki és Delly hebegve habogva de elfogadta.
-Öhm...izé. A nevem...-próbálta kinyögni a lány.
-Rydel Lynch. Tudom, ismerem a bandátokat.-mosolygott George és elköszönve elindult gondolom a saját öltözőjébe.
-Te jó ég.-sóhajtotta a lány mellettem állva.
-Na mi van bejön?-nevettem és átkaroltam a vállát.
-Nagyon jól néz ki és a pillantása...na jó meghaltam.-temette tenyerébe az arcát és a leült a tükör elé felkenni még egy kiló sminket magára.
Én leültem mellé egy üres piperés asztalhoz és elmondtam neki amit George-ról tudok.
-...és mellette fogsz ülni.-fejeztem be a zsűris asztalra célozva, mire Rydel még gyorsabban kezdte el magára kenni a púdert.
Megmosolyogtam az igyekezetét, majd én is magamra tettem egy kis plusz sminket. Ekkor megszólalt egy hang az öltözőben lévő hangszóróból.
-Lisa Soul, Lorina Peter, Rydel Lynch és George Black kérem jöjjenek és foglalják el a helyüket.-szólt, majd megismételte kérését.
Rydel és én felálltunk és besétáltunk a terembe. Úgy tűnt minden készenáll a válogatáshoz. Beültünk a nekünk szánt székekbe és így tett Lisa is. George a színpadon állt, mint koferanszié és már készülődött a kezdéshez.
-Lisa nem mondtad, hogy kamerák is venni fogják a dolgokat!-szóltam elképedve a mellettem ülő nőhöz.
-Még jó hogy venni fogják! Az én divatbemutatóm lesz az egyik legnevesebb ebben az évben. A válogatás is fontos. Ez olyan mint egy verseny.-avatott be.
-Hát oké.-hagytam rá és megigazítottam a hajamat.
-ÖT, NÉGY, HÁROM, KETTŐ, EGY, KEZDÜNK!-intett a szervező gondolom.
-Jó napot kívánok mindenkinek! Itt Los Angeles, és élőben közvetítjük a gyönyörű Lisa Soul divatbemutatójának előkészületeinek első epizódját, amiben a modellválogatást láthatják majd. Be is mutatkoznék, a nevem George Black és én fogom maguknak bemutatni a dolgokat, valamint zsűrizek is három elragadó nő mellett.-mutatott felénk, mire Rydel elpirult. A kamera egyesével kezdte el venni az arcunkat, miközben a bemondó a neveinket mondta sorban.-A főnökasszony, fantasztikus divattervező és stylist Lisa Soul.-az említett beleintegetett és mosolygott a kamerába.-Az új alkalmazott, táncos és előadó Lorina Peter.-elmosolyodtam és a kamerába néztem, majd Lisára és a fülébe súgva kérdeztem:Honnan tudják, hogy táncos és énekes vagyok? Erre csak elmosolyodott és magára mutatott. A konferanszié folytatta:-Rydel Lynch, a híres R5 együttes egyetlen női tagja.-Delly is követte a példánkat, majd a kamera visszaváltott George vevésére.-Ééés én.-mondta nevetve.
Tízesével konferálta fel a lányokat, akik közül a legtöbb elővéve szépségkirálynős integetését, mondta el az unalmas szöveget. Kimberlyt is megláttam, nagyon jó kis mondatokkal mutatkozott be, úgyhogy őt egyből felírtam a lapomra. Végül miután az ötvenhat lányt végignéztük elvonultunk megbeszélni mi lesz.
-Nekem nagyon nehéz volt eldönteni, hogy ki legyen az a tíz lány, de végül sikerült. Viszont most csak az első három-négy legesélyesebbet mondja mindenki.-szólt először Lisa, mire mind ránéztünk.-Nálam a legesélyesebbek Alicia, Cindy, Elisa és Kimberly. Az első kettő mert nagyon jó modellek a másik kettő pedig mert gyönyörűek.-mondta, mire elmosolyodtam. Örültem, hogy Lisa meglátta Kimben az egyik szereplőt.
-Oké, ők négyen nekem is nyerők, viszont én még felírtam Bellát, Jazminet és Zoet.-szólt George is.
-Igen ők is mindenképp. Így megvan hét versenyző. A többi nekem nem tetszett..Nektek lányok?-kérdezett minket Lisa.
-Hát nálam ők akiket elmondtatok mindenképp, plusz Anna és Tara.-mondta Rydel a lapját pásztázva.
-Ezek szerint az utolsóban Lori dönt. Nos?-nézett rám a főnökünk.
-Húha. Hát nekem Kimberly volt a kedvencem ez egyértelmű...viszont eléggé szimpatikusnak és szépnek találok még egyetlen lányt, akinek a tartása is gyönyörű. Kitty.-jelöltem ki még egy lányt akit külön felírtam.
-Igen de ő csak az elmegy kategóriába tartozik. Nekem azért megfelel.-mondta George a többiek pedig helyeseltek.
-Rendben van. Akkor menjünk hírdessük ki az eredményt. Ezt úgy is csak holnap adják le a tévében.-intett Lisa és elindultunk.
A teremben már ott állt a színpadon az összes versenyző. Láttam rajtuk, hogy izgulnak, de igyekeztek úrrá lenni magukon.
-Megszületett az eredmény.-kezdte komolyan George a színpadra lépve és elkezdte sorolni a továbbjutókat.

Alicia:

Cindy:

Elisa:

Kimberly:

Bella:

Jazmine és Zoe:

Anna:

Tara:

Kitty:

A bejutottak mosolyogva jöttek le a színpadról és mentek a megbeszélt helyre ahol a továbbiakat kívántuk megvitatni, a többiek pedig a legtöbben dühösen vagy épp szomorúan tűntek el a takarásban. Mi is elmentünk a kisszobába ahol sorakoztak a modellek és leültünk velük szemben.
-Nos a divatbemutató két hét múlva szombaton lesz, New Yorkban.-kezdte Lisa.-A főpróba egy nappal előtte, de jövőhéten is fogunk próbálni. Hogy addig ne maradjatok munka nélkül, be kell tanulnotok egy koreográfiát a nyitányra, amit az R5 zenekar fog kísérni. És ezennel megkérem Lorinát, hogy találjon ki egy táncot amit majd akkor bemutat a lányokkal együtt.-fordult felém, mire elkerekedett a szemem.
-Tessék?-hihetetlennek gondoltam, hogy én tanítsak be egy olyan koreográfiát amit majd rengetegen fognak nézni mint a nézőtéren, mint a felvételen.
-Ugye vállalod?-kérdezte Lisa mosolyogva.
-Hát persze hogy.-nevettem boldogan és a modellekre néztem.-Holnap kezdődnek a próbák!