(Ross szemszögéből)
Fogalmam sincs mióta ülhettem ott a hideg kövön, de különösebben nem is érdekelt. Szerintem észre sem vették, hogy nem vagyok bent. Egy gyerekkel több vagy kevesebb. Végül is mindegy. Fejemet hátradöntve gondolkodtam. Néha elmosolyodtam ahogy felvillantak előttem az elmúlt pár nap emlékei, néha sírni lett volna kedvem a jelenlegi helyzeten. Miközben folyamatosan agyaltam, a családom többi tagja már elkezdte kipakolni a grillezéshez szükséges dolgokat a ház előtti kert részre. Semmi kedvem nem volt sem felkelni sem kommunikálni ezért inkább maradtam a helyemen és tovább gondolkoztam.
(Lorina szemszögéből)
Az ágyamon ültem fejemet hátradöntve és ölemben Marcipánnal folyamatosan gondolkodtam. A síráson túl voltam, most csak üres tekintettel bámultam a semmibe. A fejem lüktettet, a szemem vörös volt és a kinyúlt pulóvert viseltem amit még Rosstól kaptam kölcsön első nap. És megint elfogott volna a sírás, ha nem ordítanak fel nekem a földszintről:
-Lorinaaaa gyere kezdjük a grillezést!
Nyögdécselve tápászkodtam föl és kaptam a kezembe a nyávogó macskát. Az ajtóból még egyszer hátranéztem és megláttam egy pokrócot. Kis gondolkodás után végül felkaptam azt is és lementem a lépcsőn.
-Jézusom Lori mi van veled, úgy nézel ki mint aki órákat bőgött.-lepődött meg kinézetemen Riker, aki egyedül tartózkodott a földszinten és a salátát készítette elő.
-Nagyon jó meglátásaid vannak.-válaszoltam motyogva.
-Mi baj?
-Ross...
-Ja a képes incidens?-húzta el a száját.
-Aha.-mondtam, mire közelebb jött és megölelt.
-Sok sikert a kibéküléshez.-suttogta és eltolt magától.
Szomorú mosolyra húztam a számat, majd Riker után mentem. Már mindenki a kertben tartózkodott. Elöl már zajlott a sütögetés, a srácok a grillsütő mellett álldogáltak. Csak egy valakit nem láttam. Rosst.
Próbáltam feltűnésmentesen a hátsókertbe lopózni és asszem sikerült is, mivel senki nem vett észre. És még mindig ugyanott ült.
(Ross szemszögéből)
Ijedten kaptam fel a fejem mikor meghallottam, hogy valaki rátapos egy gallyra nem messze tőlem. Kicsit meglepődtem mikor megláttam ki az. Lorina volt és felém tartott.
-Ezzel takard be magad.-hajított felém egy (nem mellesleg pink) pokrócot, majd lerakta mellém a macskáját és visszament előre.
Halványan elmosolyodtam de aztán újra visszatértem komolyságomra és elkezdtem simogatni Marcipánt. Kis idő múlva mikor már mindenem zsibbadt és ki is találtam nagyjából, hogy mit fogok csinálni, felálltam és én is előrementem.
-Jéé Ross is előkerült!-ordította el magát Ratliff játszott csodálkozással, mikor beléptem a családom látóterébe. Lorina ijedten kapta fel a fejét és valamit motyogva anyának, akinek amúgy éppen segített, berohant a lakásba. Én meg utána.
-Lorina légyszíves...-kiabáltam utána és amint beértem elkaptam a csuklóját.
-Mi van?-kérdezte suttogva leszegett fejjel.
-Meg tudsz nekem bocsátani a viselkedésemért?
-Miért akarnék egyáltalán?
-Meggondolatlan voltam. Csak tudod...vannak dolgok amiktől féltelek. És ennek a következménye pont olyan. De nem tagadlak le. Soha.-vallottam be, mire felemelte a fejét és rám nézett.
-Nem tudom mit gondoljak most erről az egészről. Köszönöm, hogy féltesz de erősebb vagyok mint ahogy azt gondolod. És sajnálom amiket mondtam.-temette tenyerébe az arcát.
-Nem akartam, hogy miattam sírj.-fogtam meg a kezét és magamhoz húztam.
-Tök mindegy.-fordított el a fejét és megtörölte kisírt szemét.
-Sajnálom.
-Én is.
-Neked nem kell.-hajoltam közelebb suttogva és megcsókoltam. Hosszas csók volt és szenvedélyes. Mintha évekig lettünk volna rosszban, pedig csak egy óra volt.
-Kimegyek oké? Anyukád már biztos hiányol.-suttogta és elindult ki az udvarra.
(Lorina szemszögéből)
Remélem jól tettem, hogy hittem neki. Szerencséje, hogy ennyire beleestem és még a fejem is kitisztult, másképp nem bocsátottam volna meg neki. Jó azért egyértelmű, hogy az én hibámból is lett ez az egész veszekedés.
A csókunk után, amit már annyira vártam, kimentem vissza az udvarra és beálltam Stormie mellé a hagymát vagdalni.
-Na mi van kisasszony?-szólított meg Riker és beállt mellém.
-Asszem minden rendben.-mosolyogtam rá.
-Ennek örülök. Nagyon kellett szerintem mindkettőtöknek a másik, úgyhogy vigyázzatok is egymásra!-kacsintott és titokzatosan mosolyogva odébbállt.
Csak megvontam a vállam hangos gondolkodásán, majd meghallottam, ahogy valaki elkiabálta magát volna magát.
-Ezt nézzétek milyen szép!
Odafordultam és gyönyörű látvány tárult elém.
-Úr isten!-kiáltott fel boldogan Rydel, aki éppen a kapuban álldogált George-al az oldalán. Ők is odarohantak a társaságunkhoz, amibe már Rosson kívül mindenki beletartozott. Ámuldozva néztük a felszálló lampionokat, amik bizonyára a tengerpartról jöhettek. Egyszer csak valaki átkarolt hátulról és belepuszilt a hajamba.
-Szia.-fordítottam hátra a fejemet mosolyogva.
-Szia.-suttogta és megcsókolt.
Még sokáig ott álltunk és néztük a világító lámpásokat. Ross a csókunk után újra átkarolt hátulról én pedig nekidöntöttem a fejem a mellkasának. Körbenéztem, hogy lássam mit csinálnak a többiek. Riker csak mosolyogva bámult felfelé karba tett kézzel, mintha gondolt volna valakire. Ratliff és Rocky nevetve beszélgettek valamiről, miközben az ég megvilágította boldog arcukat. Ryland fényképezett, Stormie és Mark pedig összeölelkezve álldogáltak. Rydel pedig...Rydel megcsókolta George-ot, mire mindegyikünk hatalmas üdvrivalgásban és tapsviharban tört ki. Ők nevetve szétrebbentek, majd persze újra átölelték egymást. A filmbeillő, gyönyörű pillanatot Ryland kiáltása törte meg, aki megunta a fotózgatást:
-Együnk már!-és odarohant a grillsütőhöz, ami mellett az asztalon már hívogatóan álltak a vacsorához szükséges dolgok. Először mindenki azt hitte viccel, de nem. Ryland ilyenben azt hiszem nem viccel. Röhögve mentünk utána és ültünk le az asztalhoz. Hirtelen valaki csöngetett és mindenki odakapta a fejét.
-Catrin?-kerekedett el a szemem és odarohantam, hogy átöleljem. Felismertem a lányban az egykori amerikai levelezőtársam és cserediákot. Riker felnyögött és ijedten felpattanva a székről besietett a házba.
-Jézusom Lori mi van veled, úgy nézel ki mint aki órákat bőgött.-lepődött meg kinézetemen Riker, aki egyedül tartózkodott a földszinten és a salátát készítette elő.
-Nagyon jó meglátásaid vannak.-válaszoltam motyogva.
-Mi baj?
-Ross...
-Ja a képes incidens?-húzta el a száját.
-Aha.-mondtam, mire közelebb jött és megölelt.
-Sok sikert a kibéküléshez.-suttogta és eltolt magától.
Szomorú mosolyra húztam a számat, majd Riker után mentem. Már mindenki a kertben tartózkodott. Elöl már zajlott a sütögetés, a srácok a grillsütő mellett álldogáltak. Csak egy valakit nem láttam. Rosst.
Próbáltam feltűnésmentesen a hátsókertbe lopózni és asszem sikerült is, mivel senki nem vett észre. És még mindig ugyanott ült.
(Ross szemszögéből)
Ijedten kaptam fel a fejem mikor meghallottam, hogy valaki rátapos egy gallyra nem messze tőlem. Kicsit meglepődtem mikor megláttam ki az. Lorina volt és felém tartott.
-Ezzel takard be magad.-hajított felém egy (nem mellesleg pink) pokrócot, majd lerakta mellém a macskáját és visszament előre.
Halványan elmosolyodtam de aztán újra visszatértem komolyságomra és elkezdtem simogatni Marcipánt. Kis idő múlva mikor már mindenem zsibbadt és ki is találtam nagyjából, hogy mit fogok csinálni, felálltam és én is előrementem.
-Jéé Ross is előkerült!-ordította el magát Ratliff játszott csodálkozással, mikor beléptem a családom látóterébe. Lorina ijedten kapta fel a fejét és valamit motyogva anyának, akinek amúgy éppen segített, berohant a lakásba. Én meg utána.
-Lorina légyszíves...-kiabáltam utána és amint beértem elkaptam a csuklóját.
-Mi van?-kérdezte suttogva leszegett fejjel.
-Meg tudsz nekem bocsátani a viselkedésemért?
-Miért akarnék egyáltalán?
-Meggondolatlan voltam. Csak tudod...vannak dolgok amiktől féltelek. És ennek a következménye pont olyan. De nem tagadlak le. Soha.-vallottam be, mire felemelte a fejét és rám nézett.
-Nem tudom mit gondoljak most erről az egészről. Köszönöm, hogy féltesz de erősebb vagyok mint ahogy azt gondolod. És sajnálom amiket mondtam.-temette tenyerébe az arcát.
-Nem akartam, hogy miattam sírj.-fogtam meg a kezét és magamhoz húztam.
-Tök mindegy.-fordított el a fejét és megtörölte kisírt szemét.
-Sajnálom.
-Én is.
-Neked nem kell.-hajoltam közelebb suttogva és megcsókoltam. Hosszas csók volt és szenvedélyes. Mintha évekig lettünk volna rosszban, pedig csak egy óra volt.
-Kimegyek oké? Anyukád már biztos hiányol.-suttogta és elindult ki az udvarra.
(Lorina szemszögéből)
Remélem jól tettem, hogy hittem neki. Szerencséje, hogy ennyire beleestem és még a fejem is kitisztult, másképp nem bocsátottam volna meg neki. Jó azért egyértelmű, hogy az én hibámból is lett ez az egész veszekedés.
A csókunk után, amit már annyira vártam, kimentem vissza az udvarra és beálltam Stormie mellé a hagymát vagdalni.
-Na mi van kisasszony?-szólított meg Riker és beállt mellém.
-Asszem minden rendben.-mosolyogtam rá.
-Ennek örülök. Nagyon kellett szerintem mindkettőtöknek a másik, úgyhogy vigyázzatok is egymásra!-kacsintott és titokzatosan mosolyogva odébbállt.
Csak megvontam a vállam hangos gondolkodásán, majd meghallottam, ahogy valaki elkiabálta magát volna magát.
-Ezt nézzétek milyen szép!
Odafordultam és gyönyörű látvány tárult elém.
-Úr isten!-kiáltott fel boldogan Rydel, aki éppen a kapuban álldogált George-al az oldalán. Ők is odarohantak a társaságunkhoz, amibe már Rosson kívül mindenki beletartozott. Ámuldozva néztük a felszálló lampionokat, amik bizonyára a tengerpartról jöhettek. Egyszer csak valaki átkarolt hátulról és belepuszilt a hajamba.
-Szia.-fordítottam hátra a fejemet mosolyogva.
-Szia.-suttogta és megcsókolt.
Még sokáig ott álltunk és néztük a világító lámpásokat. Ross a csókunk után újra átkarolt hátulról én pedig nekidöntöttem a fejem a mellkasának. Körbenéztem, hogy lássam mit csinálnak a többiek. Riker csak mosolyogva bámult felfelé karba tett kézzel, mintha gondolt volna valakire. Ratliff és Rocky nevetve beszélgettek valamiről, miközben az ég megvilágította boldog arcukat. Ryland fényképezett, Stormie és Mark pedig összeölelkezve álldogáltak. Rydel pedig...Rydel megcsókolta George-ot, mire mindegyikünk hatalmas üdvrivalgásban és tapsviharban tört ki. Ők nevetve szétrebbentek, majd persze újra átölelték egymást. A filmbeillő, gyönyörű pillanatot Ryland kiáltása törte meg, aki megunta a fotózgatást:
-Együnk már!-és odarohant a grillsütőhöz, ami mellett az asztalon már hívogatóan álltak a vacsorához szükséges dolgok. Először mindenki azt hitte viccel, de nem. Ryland ilyenben azt hiszem nem viccel. Röhögve mentünk utána és ültünk le az asztalhoz. Hirtelen valaki csöngetett és mindenki odakapta a fejét.
-Catrin?-kerekedett el a szemem és odarohantam, hogy átöleljem. Felismertem a lányban az egykori amerikai levelezőtársam és cserediákot. Riker felnyögött és ijedten felpattanva a székről besietett a házba.
Nagyon jó, imádom. Kövit gyorsan:))
VálaszTörlésköszi, igyekszem!:)
Törlés