Tizenegyedik rész

Jajj nagyon régen írtam, remélem nem haragszotok...viszont most itt az új rész, amiben Riker rajongók előnyben, hiszen most az ő történetbeli életéből tudhatunk meg dolgokat:)
Viszont nem kaptam egy írós munkát sem, úgyhogy ezt inkább majd később elindítom újra..A másik blogomhoz és ehhez is pedig kérek szépen sok sok véleményezést légyszi!
Jó olvasást ehhez a részhez!!:)

(Lorina szemszögéből)

Értetlenül néztem Riker után, majd Catrin felé fordultam. A lány szeme könnyes lett, szemében a csillagok tükröződtek.

-Catrin, hogy kerülsz ide?-kérdezte felállva Ross és odajött hozzánk.
-Erre jártam, gondoltam benézek.-mosolyodott el szomorúan és rám nézett.-Te hogy kerülsz ide?
-Mindent megtudsz majd, viszont most mondja el valaki, hogy Riker miért ijedt meg tőled és mi úgy egyáltalán ez az egész..-hadartam le. A mellettem álló lány csak sóhajtott egyet, megragadta a karom és behúzott a házba. Hallottam ahogy Ross utánunk rohan.
-Catrin mondj már valamit..-kiabáltam rá.
-Mindjárt megtudsz mindent.-mondta és felrángatott a lépcsőn. Végül megálltunk Riker ajtaja előtt és Catrin mintha kissé megijedt volna. Ross viszont egyből kapcsolt és benyitott a szobába.
-Riker ne legyél olyan mint egy ötéves.-szólt rá bátyára, aki az ágyában feküdt.
-Mitől lennék olyan mint egy ötéves?-nézett fel a fiú és mikor meglátta a lányt egyből felpattant és kifelé igyekezett volna, ha Ross nem kapja el a csuklóját.-Beszélnetek kell.
Riker erre visszaült az ágyra és felnézett Catrinre.-Miért jöttél?
-Szeretnék veled tisztázni pár dolgot.
-Szerintem nincs miről beszélnünk.
Az arcomon kezdett látszani, hogy fogalmam sincs arról, hogy miről folyik a szó és ezt Riker is észrevette.
-Lorina nem tudom, hogy mennyit tudsz ebből az egészből, de hidd el, hogy szépen lassan számodra is ki fog derülni minden.-suttogott titokzatosan és visszafordult Cat felé.-Szóval?
-Riker én szeretlek. Még mindig szeretlek!-vallotta be Catrin mire én teljesen ledöbbentem. Mi az, hogy még mindig? És akkor fellángolt bennem egy emlékkép. Két éve, mikor ide utaztam Amerikába a cserediák program miatt és Catnél laktam, egyik nap a lány a szokásosnál is többet titkolózott. Mikor rákérdeztem, hogy milyen srác van a dologban, csak annyit mondott: Egy szöszi.


(Ross szemszögéből)

Lorin szépen lassan látszani kezdtek a megértés apró jelei. Látszólag végiggondolt mindent.
-Ti jártatok?
-Egészen addig, amíg ki nem derültek egyes dolgok Catrinről.
-Milyen dolgok?
-Hát nem jók.
-Például?
-Például, hogy azért volt velem, hogy hírnevet szerezzen magának. És amint ez lehanyatlott, valamint kiderült, hogy van egy gyereke is, inkább visszajött ide egy új esélyért.-mondta bátyám.
-Na jó várjunk. Neked van egy gyereked?-kérdezte Lorina ledöbbenve Cat-től.
-Hát. Igen...Egy éves múlt.-jelent meg egy halvány mosoly az arcán.-És ezért jöttem egyébként. Riker, Raul a te fiad...-nyögte ki, mire a szobában mindenkinek teljesen elkerekedett a szeme. A bátyám is kezdett megenyhülni, mi több, megjelent egy apró mosoly az arcán.
-Az én fiam?-kérdezte Riker felnézve a lányra.
-Igen. És...nagyon szeretlek, komolyan. Nem csak a hírneved miatt..akkor, elragadott, hogy híres lehetek, de megtanultam, hogy semmi értelme, ha közben nem vagyok boldog. Ezért szeretnélek visszakapni.

(Lorina szemszögéből)

Elgondolkodtam Catrin szavain. Nagyon reméltem, hogy velem nem fog ekkora tévedés történni. Nem akarom Ross-t csak a hírneve miatt szeretni. De úgy néz ki erre figyelnem is kell, mielőtt bekövetkezik.
Miközben gondolkodtam Riker felállt Cat-tal szemben.
-Ígéred?-kérdezte.
-Ígérem.-suttogta a lány és hagyta, hogy a fiú átölelje. Én halványan elmosolyodtam, hogy az egyik legjobb barátnőm és az újdonsült egyik legjobb barátom, talán újra egymásra talált és Ross felé fordultam.
-Mennyi időt jósolsz nekik?
-Hát ha már ezek után is szeretik egymást, akkor nagyon sokat.-nyitotta ki előttem az ajtót és otthagytuk az ölelkező párt kettesben, hadd beszéljék meg a problémáikat.
Ross-al kézenfogva sétáltunk le a lépcsőn, ahol már az udvarról pakolták befelé a dolgokat.
-Na?-kérdezte Rydel.-Mi van velük?
-Hát ezt majd elmesélik ők.-mosolygott a mellettem álló fiú.-Lehet, hogy te annyira nem fogsz örülni neki, de egy részének biztos...-nevette el magát, majd mikor Rydelt otthagytuk kétségek között, a fiú a fülembe suttogta:-Nem igazán értik meg egymást Catrinnel, ezért a nővérem nem bírja annyira.
Erre én a szemöldököm felvonva bólintottam és előre sajnáltam Rydelt és Cat-et is a hírek miatt.
Eközben beálltam Stormie-hoz mosogatni, Ross pedig kiment a kertbe, hogy a fiúknak segítsen. Mosolyogva néztem ki az ablakon és elnevettem magam az ökörködésükön. Hatalmas ásításomra Stormie persze felfigyelt.
-Jesszus, örülök, hogy kint maradtam.-mosolygott.-Rengeteg dolog történt ma nem de? Új munka, veszekedés, majd kibékülés, világító lampionok, hangulatos este, Catrin megjelenése és még nekem bizonyára sok sok új hír..-nevette el magát, mintha tudná, hogy mennyi új dolgot kell majd feldolgoznia.-Holnap is dolgozol?-kérdezte.
-Igen, be kell tanítanom egy táncot az R5 egyik számára..még ki sem találtam semmit, úgyhogy megyek és megpróbálom megálmodni..-ásítottam újra, majd elköszönve Stormie-tól egy kis öleléssel, kimentem az udvarra a fiúknak is jó éjszakát kívánni.

(Ross szemszögéből)

Rettenetesen fáradt voltam az egész nap után. Volt ebben minden, komolyan, de ezt szerintem a többiek is átérezték. Amikor Lorina kijött az udvarra, mindenkitől elköszönt és megvárt az ajtóban. Együtt mentünk fel a szobájába, ahol egész egyszerűen bedőlt az ágyba és pedig úgy voltam vele, egy pár vagyunk és aludhatunk együtt, ezért befeküdtem mellé és mindkettőnket rögtön elnyomott az álom.