Tizenötödik rész

Sziasztok! Tudom, hogy borzasztóan régen írtam és bár tudom hogy ez nem segít, de volt okom rá. Most viszont kérlek titeket olvassátok el és kommenteljetek mert számomra tényleg fontos ez és az is, hogy ahogy olvasgattam pár hete, még mindig érdeklődtök a blog iránt.

Szóval köszönöm és köszönöm előre is, olvassátok ezt a kis rövidebb átkötő részt örömmel és szórakozzatok jól 😊

(Lorina szemszögéből)

-Ross?-kérdeztem, mire a szőke fiú megfordult.

-Mit akarsz?-kérdezett vissza. Arca más volt, annyira...ellenszenves.

-Én csak...

-Hagyj. Én Alexát szeretem.-mondta ki, majd gúnyosan elmosolyodott.-Tudhattad volna.

Szemeimből ömleni kezdtek a könnyek, szörnyű érzés volt belegondolni abba, hogy akit szeretek nem engem szeret..és talán sohasem szeretett.

Olyan hirtelen riadtam fel, hogy felülésemben kis híján lefejeltem a plafont. Zihálva dőltem vissza az ágyba. Az agyamban folyamatosan Ross álmombeli szavai visszhangoztak. ˝Én Alexát szeretem˝. Nem bírtam tovább, felkeltem és kisétáltam a szobából. Mogorva képemet az éppen a saját szobájába igyekvő Riker azonnal kiszúrta.
-Oké, most vagy megpróbáltál lefutni egy maratont, vagy igen rosszul aludtál.-célzott csapzott, fáradt külsőmre.
-Második.-adtam meg a választ kifejezéstelen arccal.-Viszont..mi lett Catrinnel??
-Ja, semmi, megbeszéltük és elmondta az igazságot, tudod, hogy ezeknek a pletykalapoknak nem mindig szabad hinni...
-És azt gondolod, hogy Catrinnek jobban lehet hinni ezek után?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Hát, nehezen vettem rá magam, hogy higgyek neki, de hát tudod mit tesz a szerelem..-jelent meg egy kis félmosoly az arcán.-És ne haragudj a reggeli kirohanásomért, tényleg nem akartam ilyen lenni...
-Dehogy haragszom.-mosolyogtam rá és óvatosan belebokszoltam a hasába. Visszamosolygott és úgy kérdezte:
-De térjünk vissza az eredeti tárgyra. Mesélj.-komolyodott el végül az álmomról való beszámolóra várva.
-Csak Ross..
-Mi van velem?-kérdezte a hátam mögül egy hang. Megpördültem a tengelyem körül és felvont szemöldökkel néztem Ross meghökkent arcába.-Na jó kezdjük ott, hogy mi van veled.
-Eléggé úgy néz ki, hogy ˝csak te˝ vagy vele.-rajzolt ujjaival idézőjelet a levegőbe Riker, majd mikor kérlelő szemmel hátrafordultam hozzá, vette az adást és belökte szobája ajtaját.
-Szóval?-nézett rám a velem szemben álló srác. Felnéztem rá és erős aggodalmat véltem felfedezni az arcán.-Mitől vagy ilyen zilált, ha?-kérdezte egyre idegesebben.
-Furcsa dolgot álmodtam.-suttogtam.
-Mit?
-Szerintem hagyjuk. Megutálnál miatta.
-Lorina...
-Jó. Szeretném tudni, hogy mi volt Alexával. Tudom, hogy gonoszság így beleavatkozni, de tudni akarom, mert nem hagy nyugodni.-fakadtam ki, majd jobbnak láttam lesütni a szememet.
Ross furcsa hangot hallatott, nem mondott semmit, csak elfordította a fejét.-Lori, semmi nem történt. Tényleg. Nem is találkoztam vele utána, csak letámadtak a rajongók azért értem olyan későn haza, hogy aludtál már. Rydel bizonygatta, hogy Alexa tényleg ott van, én nem találkoztam vele. Ennyi.
-Köszönöm, hogy elmondtad.-emeltem fel a fejem és a szemébe néztem. De valami arra sarkalt, hogy ne nyugodjak meg teljesen.
-Szeretlek.-mondta Ross, én pedig elmosolyodtam, majd közel hajolva hozzá, megcsókoltam.

(Ross szemszögéből)

Kicsit azért rosszul tud esni, hogy ilyen szinten nem bízik bennem. Vagy igaza van? Ennyire nem lehet megbízni bennem?

Folyamatos gondolatok kavarogtak a fejemben, ahogy a fürdőbe igyekvő Lorina után bámultam. Lassan egy hónapja lakik itt, lassan ennyi ideje vagyok a rabja. Telik az idő és nem tudom megunni. De egyre csak az van bennem, hogy ő bizony egyszer tényleg meg fog unni.

-Ross!-kiáltott valaki, én pedig feleszméltem a sötét gondolataimból. Anya addigra már meg is állt előttem és igen kedvesen a kezembe nyomott egy rakat ruhát.-Válogasd szét.-mondta, majd folytatta dolgát, vagyis azt, hogy mindenkinek kiadjon valami feladatot. 

Teli kézzel igyekeztem a szobámba és megkezdtem a ruhák szétválogatását. Rydel ezernyi rózsaszín cucca után a szemem úgy elkezdett golyózni, hog inkább be is fejeztem és a kezembe vettem a gitáromat. Erősen Lorinára koncentráltam, majd a dallamot lefirkantva halkultam el, mikor kivágódott az ajtó.

-Ez meg mi???-Rydel dühösen felém felémfordította a telefonját, mire nekem elkerekedtek a szemeim.

-Úr isten.-temettem tenyerembe az arcom és erős zokogás kezdett kerülgetni.

*részlet a következő részből*

-Hogy lehettem ennyire hülye és naív? Hogyan??

-Meg kell akadályoznunk, hogy lássa. Hazudtál neki. Tönkreteszel mindent.-suttogta.